Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

a saját szerszámaikkal. A halat rendszerint a szövetkezeten keresztül értékesítettek és halászcsárdát is működtettek. A horgászat növekvő népszerűsége mellett, egyre csökkenő számban, de ma is dolgoznak főállású halászok a váci szakaszon. (CSA - SZTJ) HAJÓMALMOK, VÍZIMOLNÁROK A víz erejét a Dunán is használták gabona őrlésére. Itt azonban nem a - jobbára kisebb folyókon és patakokon használt — szilárdan épített vízimalmok, hanem a folyó fősodrásába telepített, mozgatható hajómalmok váltak általánossá a folyó teljes hosszán. Az ókori rómaiak által kifejlesztett hajómalom egyfajta alulcsapó vízimalom, mely két hajóból, az úgynevezett házhajóból és völgyhajóból áll, melyek gerendákkal vannak egymással összekötve s közöttük van a lapátos hajtókerék elhelyezve. A házhajó felső építményes s ebben van a malommű, a völgyhajó kisebb s fedetlen s a malom gerendelyéül, illetőleg a kerék második támaszaként szolgál. A lapátos kerék a folyó tükre felett keresztben fekszik és a víz folyása által mozgásba hozva, hajtja a gerendellvcl összeköttetésben levő fogaskerekek közvetítésével a malom művet. A fából ácsolt építményt a folyómederbe levert karókhoz, vagy vasmacskával kötötték ki. Az elhelyezésnél fontos szempont volt, hogy kedvező vízsodorban legyen, ugyanakkor a hajózást se akadályozza. Magyarországon a hajómalmok felállítása és üzemben tartása hatósági engedélyhez volt kötve s a hajómalmok rendtartását az l888.