Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Rákóczi szabadságharc eseményei akasztották meg. Migazzi Kristóf püspök telepítő munkája következtében újból dinamikus fejlődés tapasztalható. Míg 1760-ban 5824-en, addig 9 év múlva már 7l89-en laktak a városban. Vácott otthonra lelt nem magyar betelepülők zöme német nyelvterületről jött, de találhatunk közöttük Európa más, távolabbi vidékéről érkezetteket is. A német telepesek jelentős része a Dunán érkezett. A jellegzetes tutajt, amely a családokat szállította új lakóhelyükre, — mivel Ulm városában készítették - „ulmi skatulyának" nevezték. Ezek hossza 25—30, szélessége 6-8 méter volt. Folyásirányban 2,7 métert tettek meg I perc alatt, s mindössze 6 ember elég volt az irányításához. Egy-egy ulmi skatulya 150 telepest tudott szállítani ruháikkal, háztartási eszközeikkel telt ládáikkal, állataikkal, bútoraikkal, mezőgazdasági eszközeikkel együtt. A telepesek jelentős része a Duna mentén talált új otthonra. Vácott a nemzetiségek arányát csak becsülni lehet. I70I-ben 179 magvar és 78 német adózó családfőt írtak össze, 1703-ban pedig a 183 magyar adózó családfő mellett 66 németet. Ez alapján úgy tűnik, hogy I70I-ben az adózók 30%, míg 1703-ban 26,5%-a volt német. Mivel a betelepülők hosszabb-rövidebb ideig adómentességet élveztek, így nem kerültek be az adózó családfők közé, ezek az arányok nem íedik pontosan a nemzetiségi összetételt. II. József I784-85ben elrendelte a nemzetiségek összeírását. Az összeírásnak PüspökVácra vonatkozó adatait ismerjük. Magyar nemzetiségű családok száma IIOI, míg a más nem nemzetiségűnek számító családok száma 107 volt. A más nemzetiségű családok közül: osztrák