Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Szúró-és vágófegyverek - Kardok, szablyák

2. Díszszablya - karabella típus XVII-XVIII, század Leltári szám: 67. 74. 1-2. A fegyver teljes hossza: 960 mm A penge hossza: 790 mm, szélessége: 30 mm, vastagsága: 5 mm A szablya pengéje enyhén ívelt, pengevájata nincs, a fokéi nem szélesedik ki. A penge hegye aszimmetrikus szúrásra kiválóan alkalmas. A penge jobb oldalán, nem messze a keresztvastól, Iszmail-pecsét látható. A keresztvas vezetőtüskés, az él felőli szára a markolat felé, a másik a penge felé hajlik. A keresztvasat és a jellegzetes karabella típusú csontból készült markolatot türkizek, igazgyöngyök (néhány helyen porcelánbetét) díszítik. A keresztvason indás-leveles motívum is látható. A szablya fahüvelyét piros bársonnyal vonták be, torkolatveretét, felkötőlemezét és saruveretét aranyozott ezüstből készítették. A türkiz és igazgyöngy díszek a torkolatveret és a felkötőlemez középpontjában több kőből álló, kör alakú díszítményt ábrázolnak. A mozgatható felkötőkarikákat zömök gyűrűk erősítik a torkolatverethez és a felkötőlemezhez. A torkolatveret - a keleti hüvelyekre jellemzően - a penge foka felől nyitott. Ez a könnyebb kirántást segíti elő. A szablyát az 1896-os országos kiállításon a 3624-es szám alatt állították ki. A Blaskovich testvérek feljegyzése szerint a „XVII. századi kardot édesatyánktól kaptuk". IRODALOM: Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971. 82. Kovács S. Tibor: A Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye. Szentendre, 1993. 94. Szendrei János, Ezredéves kiállítás. Budapest, 1896. 3624.; TBMA 66-70.