Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

A tápiószelei Blaskovich Múzeum fegyvergyűjteménye (Hidán Csaba)

A csőbe lőport töltenek A serpenyőjelporzása A magyar lovasság nem kedvelte a dörzskerekes pisztolyokat és a rövid csövű karabélyokat megbízhatatlanságuk és viszonylagos nagy súlyuk miatt. Bár a schmalkaldeni habom idején (1546-47) a magyar huszárok megismerték a dörzskerekes pisztolyokat, gyorsan mozgó, támadó, majd cselből megfutó, lest vető és lerohanó harcmodorukba nem tudták beilleszteni ezeket a nehézkes és kétes megbízhatóságú fegyvereket. A török és tatár lovasság inkább az íjat kedvelte a pisztoly vagy a karabély helyett. Nagy eredményt jelentett a lovasság tűzfegyverekkel való ellátásában a kovás-francia zárszerkezet feltalálása. Természetesen a gyalogság puskáit is kovás zárszerkezettel igyekeztek ellátni. Bár a „vágó-kakasos" rendszert a spanyolok a XVI. század első felében már használták, elterjedése a „francia kovás" típus feltalálásával a XVII. század első harmadára tehető. A kovás zárszerkezet lényege az, hogy a lőport az acélhoz ütődő kova szikrája lobbantja be. A kovát egy rugós szerkezettel ellátott kakas tartja, amelyet hátrahúzáshoz egy pecek rögzít. A ravasz meghúzásakor a pecek kiakad, mire a rugó a kakast előrelendíti. A kakas ajkaihoz szorított kovakő így nekicsapódik a serpenyő fölé hajtott acéllemeznek, és az így keletkezett szikra belobbantja a puskaport. A francia és spanyol kovás zárszerkezet közt a leglényegesebb különbség az, hogy amíg a spanyol típusnál a rugók a zárlemezen kívül helyezkednek el, addig a francia szerkezet esetében a zárlemezen belül az ágyazatba épül be. így sokkal jobban védett a sérülésektől, vagy attól, hogy a ruházatba, felszerelésbe beleakadjon. A spanyol típusú zárszerkezetet a török és a balkáni eredetű puskákon, pisztolyokon még a XIX. században is használták. Európai puskákban azonban a francia kovás zárszerkezet terjedt el. A XVII. század második felében a gyalogság francia kovás puskát, a lovasság ugyanilyen zárszerkezetű pisztolyt vagy karabélyt használt. A fegyverek súlya egyre csökkent, a megbízhatóságuk is egyre nagyobb lett. A lőfegyverek pontosabb célzását a cső belső huzagolása tette lehetővé. Bár a XV században már készültek huzagolt csövű puskák, csak a XVIII. század közepén terjedtek el az egységesített ezredek felállításakor. A XIX. század első felében jelentek meg az első kémiai gyújtású csappantyús és gyutacsos fegyverek. Ezek még elöltöltősök maradtak. A mesteremberek igyekeztek a biztosabb lövés érdekében az ütőkakasos zárszerkezetek mellett újabb és gyorsabban kezelhető típusokat előállítani. Ezt az ütésre robbanó anyagok tűzfegyvereken való alkalmazása tette lehetővé.