Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)
A Blaskovich Múzeum lószerszámgyűjteményének katalógusa (Szőllősy Gábor)
10. Lovaglókantár, zsinórokból készült, különleges szerkezetű XIX. század Leltári szám: 67. 88. 1. Magasság: 60 cm Kisméretű, vékony, egészen sajátos megoldásokkal készült kantár. A tarkószíj funkcióját egy hevederszerű, lapos szalag tölti be, amely két félből áll. A két fél egy szarugombbal kapcsolható össze. Ezzel a gombbal kellett a ló fejére feltenni. A tarkószíjszalag szabad végeit hurkosán visszavarrták. A hurkokon oldalanként l-l, kettéhajtott hengeres zsinórt fűztek át. Ez a két páros zsinór tölti be a pofaszíjak szerepét. A zsinórok szabad végeibe egy-egy (összesen 4 db) sajátos formájú, kis kerek karabiner van szép gombkötő munkával bekötve. Ezekbe a karabinerekbe lehetett a zabIákat becsatolni. Tekintve, hogy a kantárba két zabla járt, arra kell következtetnünk, hogy nagykantárként használták, feszítőzablával és alsó zablával, ami arra utal, hogy ezzel az egyszerűnek látszó kis kantárral komoly idomítómunkát végeztek. A kantár homlokszíja három-három lapos szalagból (melyek egyenként három-három vékony sujtászsinórból állnak) háromágú laposfonással készült, középen szép vitézkötéssel. A vitézkötésen eredetileg három ezüsttokos, piros selyembojt volt, de ezek közül már csak egy van meg. A tarkószíjon, a tarkó közepén egy saját anyagából készült bújtató található, amin a hengeres torokzsinór van átfűzve. A torokzsinór két vége alul egy nagy, ezüsttokos, piros selyembojtban egyesül. A zsinór két szárát egy csúszógomb fogja össze, ilyen módon egyesíti a kantár torokszíjának és nyakfüggőjének funkcióját.
