Sz. Szilágyi Gábor szerk.: 1956. Művészet emigrációban (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 18. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2006)

Sasvári Edit: Hetey Katalin (interjúrészlet)

Párizsban milyen hatások értek? Ez az idő az Ecole de Paris, az informel illetve a „L'art brut" kora volt Vieira da Silva, Basin, Manessier, Poljakov, Soulage, Atlan, Dubuffet Fautrier és mások művészetét nem éreztem idegennek, sőt visszataláltam bennük azokhoz az értékekhez, amelyekben én is hittem. Ebben az időben vetődött fel egyre intenzívebben a környezet és a művészet integrációs kérdéseinek problematikája. Engem rendkívül izgatott és lelkesített ez az új perspektívákat nyitó szemlélet és lehetőség. Képeimet ilyen szempontból kezdtem átértékelni. A szobraim első elképzelései is ilyen indítékból eredtek. Ez időben lettem tagja a royaumonti apátság falain belül működő, nemzetközi művészeti és tudományos körnek, a „Cercle culturel de Royaumont-nak", ahol gyakran rendeztek konferenciákat többek között az integrációs kérdésekről is, és ahol több alkalommal dolgoztam. Ebből az időből származik „tájkép" sorozatom, ahol munkáimat kollázs formájában, különböző térviszonylatokba helyeztem. Sajnos ezekből kevés maradt meg. Felfedezés volt számomra, hogy maga az anyag is témának számíthat, és hogy az ipari formatervezés, a funkcionális mellett, esztétikai igényekkel jelentkezhet. Különösen ez utóbbi érdekelt. Ebből a gondolatból származott a „force accumulée" (összegyűjtött erők) sorozatom. Hogyan alakult művészi pályád a továbbiakban? A keresés idejének is nevezhetném ezt az időszakot. Újraolvasva a festészetemről megjelent kritikákat, különösen kiemelték lírai színvilágra épülő, struktúrákban gazdag absztrakt képi világomat. (Hozzáfűzve persze, hogy mi ezekben a magyar: a közép-európai temperamentumos ritmus, az erős expresszivitás, stb.) Nem értettem, hogy ezek a jelzők miért speciálisan magyar tulajdonságok, és miért vonatkoznak rám? Onnan nézve, KözépEurópa akkor távoli, egzotikus világnak tűnt, és a kritika szemében én is része lettem ennek a képnek. A dicséretek mellett azonban ez a besorolás mégis irritált. Csak később fedeztem fel, hogy ez a módszer a művészettörténet írás elfogadott szokása. Sokat utaztam. Az utak Spanyolországba, Tuniszba, Hollandiába, Angliába vezettek és természetesen barátaimmal bejártuk Franciaország legszebb helyeit. Egy évet töltöttem Amerikában a Huntington Hartford alapítvány ösztöndíjával. New Yorkban és Kaliforniában dolgoztam. A tökéletes, gondtalan munka időszaka volt ez. Az ott készült munkáimat két amerikai galéria, majd visszatérve Európába a hollandiai Schiedami Stedelijk Múzeum mutatta be. (...) Rész és egész (6 részes), 1993-2006 - acél, Barabás Gyűjtemény, 14x14x23 cm (A mű nem szerepelt a kiállításon)