Jankovics Norbert - Verba Andrea szerk.: Ámos Anna Múzeum Szentendre (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 22. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

D/40. Ámos Imre munkaszolgálaton, csoportkép, 7 940 ekkor teljesedett ki igazán rajzi oeuvre-je. Hihetetlen termékenységgel ontotta magából rajzait, melyek gyakran naplószerű pontossággal követik a külső és belső történet tragikus összefonódását. A negyvenes években készült nagyméretű tusrajzain az asszociatív képek gazdagságát egyre kimunkáltabb, szimbolikus képi nyelv foglalja rendszerbe. Ámos tusrajzainak és akvarelljeinek egy része a munkaszolgálat embert próbáló időszakát jeleníti meg. A festő 1940 őszén csaknem három hónapot töltött előbb Nagykátán, majd Balatonaligán, ahonnan alig egy héttel harmincharmadik születésnapja után érkezett haza. Vasúti munkásként vagonokat tolt, árkot ásott, követ rakott. A kimerítő munka mellett különleges élményt jelentett számára, hogy ekkor látta először a Balatont. Feleségének küldött levelezőlapján lelkesen számolt be az élményről: „Nem hiába beszéltek róla annyi szépet, valami csodás zöld, rózsaszín és halványkék hullámok, mint a tenger..."

3 Aligai akvarelljei így egyrészt a tóparti naplementék, másrészt a dús lombú belső kertek igézetében születtek. Bár naplója konokul hallgat, feleségének írt levelezőlapjai 1941 ta3 Arnos Imre feleségének, Anna Margitnak írt levelezőlapja, 1940.október 7„ Amos l.i.m. 186.