Jankovics Norbert - Verba Andrea szerk.: Ámos Anna Múzeum Szentendre (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 22. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Verba Andrea: Ámos Imre (1907-1944) művészete

de termékeny időszak számos lírai impresszió rögzítésére késztette a városba érkező festőt. Akvarelljein, tempera- és olajképein éppúgy megörökítette a szentendrei sikátorok girbegurba utcáit, belső udvarait, mint a kikötő vagy a templomok egy-egy jellegzetes részletét (Utcarészlet vasrácsos kerítéssel, 1937; Udvar Szentendrén, 1937 k., kat. sz. Hl/9.). Ha táj- vagy városképet festett is, valójában mindig befelé figyelt. 1937-es naplóbejegyzésében így fogalmazott a kiscelli kastély környékén készült munkái kapcsán: ezek„(...) nem kimondott tájképek, inkább a táj bennem keltette érzések kivetítései."

1 A művészházaspár 1938-tól 1941 -ig nyaranta rendszeresen Szentendrén dolgozott. Az ódon utcákat járva a későbbiekben is magával ragadta Ámost a hely misztériuma:,/...) gyönyörű kis városka, tele készen megkomponált témákkal, öreg, szűk utcácskák, régi kapualjak és gyönyörű elhagyatott romladozó templom, valami furcsa légkörrel telítik ezt a helyet. Estefelé valószínűtlenül kékes lilás hegyek, és rendkívülien szép holdas esték, amikor a Hold vakítóan foszforeszkál az ócska templomfalakon. Itteni munkáim mind valami misztikus telítődöttséget kapnak (..,)"

2 (Pestisszobor Szentendrén, 1938, kat.sz. 111/13.; Szentendre, 1940, kat. sz. 111/10.). Az 1939es szentendrei rajzokon a korábban egységes téri szerkezetbe ágyazódó motívumok lassanként eloldódnak egymástól. A kiállításunkon látható tusrajzon a Péter-Pál templom bedeszkázott tornya előtt lebeg az óriási harang, melynek nyelve helyén lakat függ, és az ortodox pap háta mögött egy sovány tehén néz be a templomablakon (Szentendre, 1939). A közvetlen élményből táplálkozó, egy-egy emlékképet rögzítő, nosztalgikus hangvételű kompozíciók mellett Ámos műveinek másik vonulatát a zsidó, illetve bibliai hagyományba illeszkedő, szabad asszociációs rendszerű képszerkesztés jellemzi. Az 1934-es Víztől vízig linóleummetszet-sorozat után 1940 márciusában Ámos 14 darabból álló újabb linóleummetszet-sorozatot készített. A 150 példányban megjelent Ünnepek címet viselő album lapjai a zsidó ünnepeket kísérő szertartások szimbolikus gesztusait, kiemelt, jelképes motívumait ábrázolják. Az imára készülő ember és a rítus ábrázolásához a Kiddus - a Ámos Imre feljegyzése, 1937.július 30. ln:Ámos Imre: Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok (Források), Közreadja,jegyzetelte, a képeket válogatta és az utószót írta: Egri Mária, szerk.: Kőbányai János, Múlt és Jövő Könyvek, Budapest, 2003,20. Napló, 1939.július 24.,Ámos l.i.m.30.