Csontó Lajos - Verba Andrea szerk.: Csontó Lajos: Munkák (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 16. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2005)

2004

Amióta csak művészetre adta a fejét, Csontó Lajos vizuális naplót ír. Nem annyira a történésekről, mint inkább arról, ahogy ő ezeket megéli, értelmezi, feldolgozza. Egyfajta önterápiát folytat, melyben képek és szövegfoszlányok kavarognak, s alkalomszerűen összetapadnak egy-egy artikulálatlan érzet megjelenítésére - mint afféle analízisben- , utat engedve a szabadon áradó képzettársításoknak. A beszédmágia mellé felsorakozik a kép, s a látvány hatalma, s kényszerítik a nézőt, nem annyira a párbeszédre, mint inkább a saját monológ lefolytatására, az önmagába nézésre. Aszerint, hogy életének mely szakaszában, még inkább, mely időpillanatában nyer képi megfogalmazást a hangtalan, amorf örvénylés, az a szüntelen belső értelmező munka, amelyet folyamatosan végzünk a külvilággal való konfrontálás során, szűkül vagy tágul az a spektrum, amelyet befog. Van, hogy egy felbomlófélben lévő kapcsolatnak állít emléket felvillantva azok akár közhelyekben is elmondható mentális etapjait; van, hogy az Apa-képpel viaskodik; avagy a testi vágy egy fellobbanását vizualizálja. Máskor saját helye foglalkoztatja a változó művészeti színtéren, s a számára fontos szereplőkkel kerül, szó szerint, vizuális szimbiózisba, avagy, újfent szó szerint felfűzi magát a színtér szereplőiből, művészekből és művészettörténészekből formálódó emberláncra. Amikor a mindent elborító populáris kultúra örvényébe kerül, azon kapja magát, hogy családja, s benne őmaga is beleszívó-