Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Gorka Kerámiamúzeum, Verőce (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága)

GORKA GÉZA 1894-ben, Nagytapolcsányban született. Gyermekkorát a habán kerámia hazájának (Holies, Oszombat, Modor) közelében töltötte, majd a család a híres magyar fazekas faluba, Mezőtúrra költözött. A fiatal Gorka Géza a legnevesebb magyar fazekastól, Badar Balázstól sajátította el a kerámiamesterség alapjait, ez az indíttatás térítette el az eredetileg festőnek készülő fiút a képzőművész hivatástól. 1917-től számítja keramikus pályája kezdetét. Rövid németországi kitérő után, ahol megismerkedett az európai kerámiaművészet újabb irányzataival és az új technológiákkal (ugrasztott máz), 1923-ban Nógrádverőcére hívták, ahol megalapította a „Keramos Rt"-t, melynek először műszaki irányítója, majd cégvezetője lett. Verőcén 1924-ben házasságot kötött Kovács Irénnel. A fiatal pár a feleség családja által 1884-ben épített villába költözött. A Keramos tulajdonosváltozása miatt bekövetkező profilváltozást már nem tudta felvállalni, kilépett a cégtől és a nógrádverőcei ház kertjében műhelyt épített. A „Keramos Rt." hamarosan tönkrement. Pályája korai szakaszában a népi és habán kerámia formavilágából, motívumkincséből merített. Az ólommázas technikát a színek túlzott intenzitása miatt inkább a majolikával, majd a repedéses máz alkalmazására cserélte fel. Mivel a fazekas mesterségtől jutott el a kerámiaművészetig, számára mindig fontos maradt a tárgyak funkciója, még a figurális plasztikák is valamiféle használati szerepet kaptak (váza, könyvtámasztó, kerti virágtartó). Enteriőrfotó Gorka Géza kiállításáról