Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Gorka Kerámiamúzeum, Verőce (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága)

gyártásban próbálhatta ki. A háború befejezése után nagyon szomorú volt a visszatérés Nógrádverőcére. „...Amikor 1945 nyarán visszamentünk a házba, egy európai hírű kerámiagyűjtemény összezúzott cserepei bokáig értek ... Küszködött a veszteséggel. Pótolhatatlan gyűjtemény pusztult el."

4- írta leánya, Gorka Lívia. Mégis tovább kellett élni. A kisüzemi termelésről már szó sem lehetett, mint művész-műterem működött tovább a verőcei Gorka-műhely. A mester hosszú szünet után, 1955-ben szerepelt újra önálló kiállításon a Képcsarnok legszebb belvárosi galériájában. Ismét vásárolni kezdték a Gorka-kerámiákat. Az 1950 körül készített népművészeti jellegű tárgyait új plasztikai formák váltották fel, például a lopótök alakú, karcsú nyakú vázák. Újra alkalmazni kezdte a repesztett, ugrasztott mázakat, színei kivilágosodtak, ismét megjelentek a régebbről ismerős edényformával ötvözött állatfigurái. Elete utolsó éveiben is kísérletezett új technikákkal. Ekkoriban próbálkozott a színes kerámia üvegablakokkal, melyeket a visegrádi Salamon Toronyban 1968ban megrendezett gyűjteményes kiállításán láthatott először a közönség. Bár hivatalosan nem tanított állami intézményben, 1967-ben a „Magyar Iparművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára" címet kapta. O alapította meg a zebegényi Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskolán a kerámia osztályt, sajnos csak egy évig taníthatott itt. 1971. szeptember 25-én halt meg. Síremléke a verőcei temetőben található. Gorka Géza: Kerámia és fémablak rák motívummal 1 1