Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Műtárgykatalógus - Fafaragás

124 Mángorló 1880 Nagykőrös (Nk. 61.45.1. ltsz.) Körtefából faragott, trapéz keresztmetszetű. Teteje hullámos. Egyik végén nyél, a másik tetején fogógomb van. Oldalának három ívébe egymás alatt a tulajdonos neve: „D - u - ZJ Ju - di - th". A talpa egyenes, a simítás hatékonyságát az eszköz súlya, alkalmas fogása adja. (h: 67 sz: 10 m: 7) 125 Mángorló 1887 Cegléd (C. 85.10.1. ltsz.) Keményfából, tetején bajuszívesen kiképzett eszköz, a fogás megkönnyítésére legömbölyített véggel, másik végén hengeres nyele van. Talpa bordázott. Egyik felső lapján vonalas rajzolatú, vésett rozmaringágak, belőlük formálódó szívvel. Felirata a tulajdonos nevét örökíti meg: „Káról Marijé Készült 1887" Hengeres nyele felfelé ívelő, (h: 72 sz: 13 m: 5) 1891 126Mángorló, „ruf praker' Pomáz (Sze. 56.29.1.ltsz) Hengeres fogójú, hasáb alakú tölgyfa eszköz. Alsó lapja mély hullámokra faragott. Felső lapját vésett életfa, cserépből kinövő ág díszíti. A monogram a keretbe foglalt évszámot fogja közre F 1891 J - Ez a mángorló megrendelésre készült Pilisvörösváron és Pomázon használták. A vörösvári németek közül sokan foglalkoztak szerszámkészítéssel, s ellátták a környéket. Pest megyében legtovább, az 1940-es évekig a svábok használták a különböző típusú mángorlókat, (h: 76 sz: 11) 127 Mángorló 1893 Cegléd (C. 75.22.1. ltsz.) Fából készített, egyedi formájú darab. Teste félhenger alapból van kivágva. Az eredeti vastagság a két végén látszik, ezek szélei ék alakú vésőnyomokkal díszítettek. A köztük lévő egyenesre faragott részt teljesen kitöltik a nagy méretű betűk és számok. „TI 1893 F 5 I)" Fogója vége - férfiszimbólumnak tekinthető - „makkos" kifaragású. (h: 60 sz: 12 m: 6,5)