Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Kerámiák

a Duna menti városok, községek vásárain kötöttek ki, s keltek el. A 19. század elején - Ausztria tiltása ellenére - Magyarországon is létrejöttek a keménycserép gyárak. Telkibánya (1827), Hollóháza (I93I), majd Apátfalva, Miskolc, Városlőd, Pápa, Tata stb. Porcelángyárak is alakultak: Zsolna, Herend. Az utóbbiak eleinte a városi polgárságnak dolgoztak, mivel drágább árut állítottak elő. A keménycserép gyárak azonban tömegesen gyártották a vidéki keresletnek megfelelő, gyakran feliratos „paraszttányérokat". A fazekasok kézzel előállított cserépedényeinek ezek a gyári termékek lettek első nagy konkurensei. A 19-20. század fordulójára már a porcelánedények egy-egy darabja is bekerült a falusi családok otthonába. Különösen sok gyári rózsás tányér és csésze került a falakra, sublótok tetejére. Ezek elsősorban díszedénnyé váltak, csak ünnepek alkalmával kerültek használatba. A második világháború után a piacokon már csak néhány köcsögöt, virágcserepet, csirkeitatót árusítottak. Az 1950-es években szövetkezetek létrehozásával próbálták életben tartani a fazekasságot. A legjobb fazekasokat elismerték. Megszervezték a hazai és külföldi szállításokat. Ezek a kerámiák azonban már elsősorban nem használati, hanem művészi díszedények lettek. A mai keramikus művészek tudatosan elevenítik meg egy-egy vidék fazekas hagyományait. Új, vagy felújított közösségi események kapcsán feliratos, évszámos edények is készülnek. Ilyen, legújabb kori kerámiákat az abonyi múzeum gyűjteményéből mutatunk be.