Mazányi Judit szerk.: Kandó Gyula (1908–1968). A festőművész hagyatékának bemutatása. (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 5. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)
A Szemfej tengeri lényekkel című 1958-ban készült munkán (6. kép), amelyen - egyik lehetséges olvasat szerint - a napsütötte, sekély tengerre emlékeztető kékségben planktonok villódznak, tengeri csillagok lebegnek egy furcsa, kissé fenyegető medúzához hasonló lény körül, szintén a faktúra az egyik főszereplő. A szürrealista gondolkodásmód átélését Kandónál az irányzat klasszikus mestereitől, Mirótól, Arptól kölcsönzött fordulatok és motívumok kísérik, és több esetben szembetűnő párhuzamosságot fedezhetünk fel Willi Baumeister 43 munkáival (Kompozíció II., 1959., 7. kép). Kandó festményein a tárgyak időnként - némi humort sem nélkülöző - lényekké transzformálódnak, a figurák soha nem látott állatkákat idéznek 44 , és a lakonikus egyszerűséggel felépített kompozíciók néhol abszurd aforizmákra vagy megfejthetetlen képrejtvényekre emlékeztetnek {Állatfigurációk házikóval, 8. kép), máshol ismeretlen kimenetelű események, történések szemtanúivá avatják a nézőt a megelevenedő, geometriai alakzatok. A betűk, számok, absztrakt jelek és jellé egyszerűsödött tárgyak együttes alkalmazása már 1958-ban kezdődött Kandónál, és - feltételezésünk szerint - az 1960-as évek közepéig születtek ezekből a motívumokból kompozíciók. Míg a kubizmusban a betű miliőt teremt, a konstruktivizmusban építőelem, a dadaizmusban vagy később a pop-artban sokszor a destrukció tárgya, a magyar művészetben Országh Lilinél civilizációs kör megidézője és egyben az emberi kultúra lenyomata, addig a reklámgrafikusnak tanult Kandónál szubjektív, lírai kontextusban felbukkanva ugyanolyan emlékkép, mint Bálintnál a lófejes cégér, vagy a kőangyal torzója. 1959- ben a művész meglátogatta Törökországban élő nővérét, a keramikus Kandó Magdát, 45 és kiállítást is rendezett ott. A sok évi bezártságból való kiszabadulás, egy új kultúrkörrel való szembesülés, és a nővérével való találkozás hatalmas, pozitív energiákat szabadíthattak fel benne. Megszületett életművének leghitelesebb sorozata az Isztambul (9. kép), amelynek darabjai és a hozzájuk közel álló művek {Kompozíció vörös formával, 1960.k., 10. kép) korántsem rendkívüli oríginalitásuk miatt érdemelnek figyelmet, hanem azért, mert már a korábbi munkásságából ismert nonfiguratív, szürrealisztikus fordulatok személyes élményekkel töltődtek fel, és mély tüzű színekkel fogalmazott, összefüggő, belső látomásokká szerveződtek. 1960- ban ugyan újra itthon volt, és szerepelt a Szentendrén élő képzőművészek kiállításán, azonban hamar felmérhette, hogy a naturális látvány átírását messze maga mögött hagyó képeit az akkori magyar kultúrpolitika megint csak bezárná a műterem falai közé. A külföldre szakadt gyermekeivel való találkozás szándékán túl talán ez is befolyásolta abban, hogy 1960 végén vagy 1961 elején ismét Párizsba ment. Annak ellenére, hogy - talán támogatást remélve művét felajánlotta a Szellemi Szabadságért Alapítványnak, 46 és 1963ban támogatást nyert az ENSZ 47 egyik programjának keretében, valamint ugyanebben az évben Amszterdamban 48 kisebb kollekcióval kiállításon is szerepelt, valószínű, nem sikerült a végső letelepedéshez 43. W. Baumeister (1889-1955) német festőművész, aki szintén dekorációs művészként kezdte pályafutását. A francia művészettel szoros kapcsolatokat ápolt. 1948-ban kiállítotl a párizsi Salon des Réalités Nouvelles bemutalóján. Széles körben ismert könyve Das Unbekannte in der Kunst (Ismeretlen a művészetben) címmel 1947-ben jelent meg. 44. A hagyatékban fennmaradt néhány összetűzött vázlatlap Kis képeskönyv címmel, amely az emberi és állati - köztük ló, szarvas, bölény, medve - alakok a karakterjegyeik alapján a felismerhetóség határáig egyszerűsített absztrahálásál mutatják be. (SZFM Adattár) Ehhez hasonló figurákkal Bálint Endre 1950-es évek végi festményein is találkozhatunk. 45. Kandó Magda nevével az 1931-es Tamás Galériában rendezett Karácsonyi modern megteremtenie az anyagi hátteret. így újfent visszatért Szentendrére, feltehetően 1964-ben. Ebből a párizsi időszakából alig néhány képet ismerünk, Ezek fegyelmezettebb, feszesebb kompozíciók, amelyekben benne rejlik egy pusztán vizuális logika által vezérelt, a líraiságot hattérbe szorító képépítés kibontakoztatásának a lehetősége. 1965-ben már itthon készült temperaképein az intenzív színekkel festett, síkban tartott elemek - melyek időnként szürrealista motívumokra visszhangoznak - dekoratívan, sokszor játékos lendülettel feszülnek egymásnak (11-12. kép). Néhány művéből ítélve a francia lírai absztrakció is felkelti érdeklődését. Fák ház körül című festménye (13. kép) elsősorban Jean Bazaine 49 és Alfred Manessier 1950-es években festett, több művének sajátosságaival mutat rokonságot: a szabdalt foltok úgy rendeződnek a felületen, mintha egy valóságos látványra alig érzékelhetően kívánnának visszautalni. Felmerül a kérdés, vajon egyszerűen türelmetlen kíváncsisága, vagy a XX. század első felének izmusai által teremtett, változatos eszköztár különböző kihívásainak való megfelelés belső késztetése, az azokban való megmerítkezés szándéka vezeti-e mindig új utakra. Utolsó éveiben két eltérő kiinduló pontból fogalmazott sorozatot készített. Az egyik sorozat az absztrakció csapásán halad tovább. Ennek első darabjai még 1965-ben jelennek meg, köztük a Sárgás alapon barna figuráció című temperakép, amelyen a vastag fekete kontúrokkal jelzett, barna figura organikus egységet alkot a sárgás háttérrel. Az ehhez a csoporthoz tartózó műveken az egyre üresebb, homogénebb hátterek előtt elszáradt, csupasz gallyakat, kiszikkadt, göcsörtös venyigéket idéző, vastag, sötét vonalakból és foltokból véletlennek tűnő de a vázlatok alapján valójában nagyon is tudatosan megválasztott gesztusok erejéből megszülető, jelszerű, grafikus alakzatok egy nagyon magányos, zárkózott ember végső vallomásai. 1967-ben Amerikában felkereste ott élő fiát, de ez az út-úgy tűnik már nem segítette akkori törekvéseinek megerősítésében. Elszigeteltsége, művészetének visszaigazolatlansága belső elbizonytalanodáshoz vezethetett. Ez látszik a szentendrei festészet hagyományaiba való beilleszkedés szándékát tanúsító mesekönyv illusztrációkkal rokon, szerb templom sorozatán éppúgy, mint a városképi részletekről készített vázlatain, kisebb festményein. Ebben az időben úgy keresgélt korábbi, a látvány egységét még tiszteletben tartó műveinek stiláris fordulatai között, mintha mindent egy pontról kéne újra kezdenie, mintha a nonfigurativitás, az absztrakció csak különös kaland, furcsa epizód lett volna pályáján, és most indulna festészetének igazi arculatát feltalálni. Erre az újabb kísérletre azonban már nem kerülhetett sor: 1968. augusztus 17-én hirtelen halál vitte el Szentendrén. Kandó Gyula egész életpályáját, művészi felfogásának hullámveréseit az otthontalanság érzése kísérte, és ha egy pillantást vetünk a XX. századi magyar művészsorsokra, látjuk nem volt egyedül. S az okok között nemcsak személyiségének karakterjegyeit fedezhetjük fel, ott tükröződik ebben a múlt század ellentmondásokkal teli, magyar történelme is. parmúvészeti kiállításon találkozhatunk. 46. A Fonds pour la Liberté Intellectuelle levele Kandó Gyulának. Az alapítvány elnökségének ragjai többek között Pablo Casals, T.S. Eliot, Arthur Koestler. SZFM Adattár. 47. A Secours France Calholique közhasznú társaság levele Kandó Gyulának. SZFM Adattár. 48. Kunsthan del Krikhaar (Amsterdam, Weierinschans 69) 1963. nov. 25-től dec. 25-ig; ismertető rövid életrajzzal. SZFM Adattár 49. Jean Bazaine 1904-ben Párizsba született és ott is élt, számos üvegablakot tervezett, amelyek képei mellett erősen befolyásolták a 1950-es évek fiatal festőgenerációját.
