Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Maróti Géza és Zebegény (1875–1941) (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)
MARÓTI RINTEL GÉZA ( 18 7 5-1941 ) ÉLETRAJZ* összeállította Á CS Rrosk; 1875. március 1-én született Vörösváron (Bars vármegye), apja Rintel Lipót zsidó földbirtokos volt Aranyos-Maróton (Zlaté Moravce); testvérei: Gyula, Dezső, Ilona. A 80-as évek elején magántanulóként végezte elemi iskoláit testvéreivel együtt a birtokon. 1884-ben a nyitrai piarista gimnázium diákja volt. A 80-as évek közepén a család anyagi helyzete megromlott, Budapestre költöztek. A 80-as évek második felében inasnak adták a „Vögel-féle" szobrászműhelybe, majd 4 évet járt a józsefvárosi reáliskolába [az 1889/1890-1892/93 közötti tanévekben] A 90-es évek elején, felszabadulása után egy-két évvel, Oppenheimer Ignác szobrászműhelyében helyezkedett el, itt 18 évesen szobrászművezető lett. Az 1893/94-es tanév mindkét félévére beiratkozott az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképezde szobrászati osztályába (epreskerti szobrászati mesteriskola, Stróbl Alajos osztálya) Magánúton leérettségizett. 1894/95-ben többször versenyzett az MTK színeiben (síkfutás, magasugrás, távgyaloglás) 1896/97-ben egyéves önkéntes katonai szolgálatot teljesített a K.u.K. hadseregben a 38. gyalogezrednél. 1897-ben eljegyezte Fritz Leopoldina Teréziát (1879. november 8. - 1967. július 1.), a bécsi kőszobrász Fritz Mihálynak, és feleségének, Gugl Leopoldinának leányát. 1898. október 27-én megnősült. 1899. október 17-én született leánya, Rintel Dorottya Leopoldina. 1899-ben szerepelt először önálló alkotással a Képzőművészeti Társulat kiállításán a Műcsarnokban. 1899- ben I. díjat nyert a párizsi világkiállítás magyar osztálya katalógusának címlapjával. 1900- ban az IT karácsonyi kiállításán ezüstből készült íróeszközt mutatott be - I. díjat nyert a budapesti korcsolyázó egyesület bajnoki oklevelének tervpályázatán. 1901- ben I. díjat nyert az IT öntött fémből való tintatartó- és gyertyatartópályázatán. - megvásárolták a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaságának díszbekötési tábla-pályázatára készített munkáját 1901- 1914 között készültek épületszobrászati munkái (részletesen lásd Gerle János: Maróti Géza épületszobrászati munkái- adattár, Iparművészeti Múzeum, „Mi vagyunk Atlantisz - Vederemo!" Maróti Géza (1875-1941) c. könyvében) 1902- től önálló műtermet működtetett az ún. Seenger-házban a VIII. k. József utca 57-ben. - részt vett a Vörösmarty-emlékmű pályázaton. 1902- ben részt vett az IT karácsonyi kiállításán az IM-ban. 1902, 1903, 1913 (I, II.), 1916-ban részt vett az Erzsébet királyné emlékműpályázat fordulóin. 1903- ban kiállítója és közreműködő rendezője volt az IT tavaszi lakberendezési tárlatának; rendezője volt az IT karácsonyi kiállításának 1904- 1905-ben különféle iparművészeti tárgyakat mutatott be. 1904/5-1910/11 közötti tanévekben meghívott tanárként mintázást oktatott a Magyar Királyi József-Műegyetemen. 1904- ben ő tervezte az IT karácsonyi kiállítása díszkútjának szobrászati részleteit. 1905- ben nevét Marótira magyarosította 1905, 1907-ben részt vett a Szabadságharc-szobor pályázat fordulóin 1905- ben az IT karácsonyi kiállításán mutatta be Géniusz szobrát 1906- ban „...a kereskedelmi kormány a milánói nemzetközi kiállítás magyar osztálya főcsoportjának művészi tervezésével és rendezésével megbízott." A kiállítás 1906. április 28-án nyílt meg, augusztus 3-án tűzvész pusztította el a magyar pavilont, szeptember 29-én adták át az új magyar osztályt. Milánóban Adamo Boari építész szerződést ajánlott Marótinak Mexico City nemzeti színházának (Palacio de Bellas Artes) belsőépítészeti munkáira. 1907- 1911 között a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola díszítő szobrászati rendes tanára volt. 1907. december 11-én Mexikóba utazott, a következő munkákra kötött szerződéseket: a proszcenium mozaikíve, üvegmennyezet (1908. április 6.); a kupola szoborcsoportja (1909. június 30.); díszítőelemek tervei, az üvegmennyezet vasszerkezete, üvegfüggöny-modellek (1910. június 2.) 1907-1911 között készítette Ráth György-síremlékét (Kerepesi temető) 1907- ben a pécsi országos kiállítás iparművészeti és képzőművészeti pavilonjának alaprajzi elrendezésén, homlokzati és belső kiképzésén dolgozott. Privát lakása ekkortájt a VI. k. Délibáb utca 28-ban volt. 1908- ban a vidéki kiállítások (elsősorban Pécs) részére készített emlékéremmintát. 1908- 1921 között készítette a mexikóvárosi nemzeti színház belső kiképzésére és díszítésére vonatkozó terveit. 1909- ben készült ezüst szivardoboza a József főhercegnek a Prinz Heinrichfahrt részére felajánlott versenydíj lett. 1910- ben Teles Edével együtt készítette Horti Pál síremlékét (Kerepesi temető) 1910. október 31-én áttért a római katolikus vallásra. 1911- ben tervezte a torinói Magyar Ház ipari pavilonjának fővárost bemutató részét. 1912- 1914 között építette zebegényi nyaralóját. 1914- ben bevonult a „népfelkelő századhoz" kadétőrmesteri rangban a VI. kerületi elöljáróságon jótékonysági szolgálatot látott el 1915- 1918 között hadifestő volt a K.u.K. Kriegspressequartierban. Zsolnára vonult be, majd az orosz, az olasz front, az ázsiai török hadszíntér következett; előkészítette és rendezte a cs. és kir. sajtóhadiszállás kül- és belföldi kiállításait 1918-ban festette a csepeli Munkásotthon színháztermének két pannóját 1919 - 1925 között (?) tervezte Schwarzmaier /Zebegényi/ Gyula zebegényi villáját 1920. januárjában dolgozta ki egy felállítandó mexikói nemzeti képzőművészeti intézet koncepció-vázlatát; a költségvetés összeállításához 1920. májusában három hónapos európai tanulmányutat tett: részletes német nyelvű munkatervet dolgozott ki (tervrajzokkal, anyagmintákkal) 1921- től terveket készített az állandó kiállítási terület (vásárváros) Lágymányosra költöztetéséhe: 1922- 1923-ban részt vett a londoni Bush House (ma a BBC épülete) főhomlokzati szoborcsoportjára kiírt pályázaton 1923 tavaszán a monzai nemzetközi iparművészeti kiállítás magyar szekciójának rendezője és belső dekorációjának tervezője volt 1924. február 15-én készítette a párizsi nemzetközi kiállítás magyar pavilonjának vázlatos tervét; 1925 tavaszán a monzai nemzetközi iparművészeti biennale magyar anyagának rendezője az 1923-as bemutató helyszínén (Maróti munkái különteremben kaptak helyet) 1925-ben dolgozta ki a jeruzsálemi Salamon templom rekonstrukciós terveit, ennek előzménye 1917-es jeruzsálemi útja, utórezgése a tervek 1930-as átdolgozása az 1933. évi chichagói világkiállításon való megépítés reményében 1925- 1926-ban a Vérmezőre helyezett Nemzeti Stadion tervein dolgozott 1926- ban rajzsorozatot készített a philadelphiai nemzetközi világkiállítás magyar pavilonjához 1926- 1927 között készítette Vázsolyi Vilmos síremlékét (Salgótarjáni úti izraelita temető) 1927- 1929, 1931-1932 között születtek Maróti amerikai munkái 1927. január - 1929. január: Cranbrook School, 1928- 1929 Detroit: Fisher Building, 1929 Detroit: Kresge Office Building Livingstone Memorial 1930-1931-ben közel-keleti utazást tett (Athén, Isztambul, Giza, Théba, Luxor, Karnak, Jeruzsálem, Betlehem, Gaza) 1931. június-júliusában kiállítása nyílt a Detroit Institute of Arts-ban: közel-keleti krétarajz sorozatát, farelief terveit, a jeruzsálemi Salamon templom rekonstrukciós rajzait mutatta be 1932-ben részt vett a New York-i Rockefeller Center Radio City épületének főbejárati mozaik díszére kiírt pályázaton 1932- 1935 között könyvillusztrációkat készített a „Hungária" nyomda számára 1933- 1937 között folyamatosan „újrafogalmazta" a lágymányosi Nemzeti Stadion-terveket Lágymányos-Nádor-kert helyszínnel 1934- ben Nemzeti Stadion terveket dolgozott ki az Óbudai-szigetre 1935- 1939 között dolgozott a zebegényi Kálvária hegyen lévő Országzászló és Hősi Emléken 1936- 1940 között emlékiratain dolgozott 1937- 1939. (november 5.) között a „Wir sind Atlantis" (Mi vagyunk Atlantisz) kéziratán dolgozott 1939. július - 1940. január között részt vett a Központi Városháza újjáépítésének pályázatán 1941. május 6-án halt meg, temetése május 8-án volt Maróti Géza kitüntetései: a Ferenc József-rend lovagkeresztje (1907) a Ferenc József-rend hadiékítményes tisztikeresztje (1917) az olasz Korona Rend lovagkeresztje a bolgár Nemzeti Frdemrend polgári tagozatának keresztje (1918) a bolgár Vöröskereszt I. osztályú kitüntetése (1918) a török Félhold Rend hadiékítményes szalagon a Jeruzsálemi Szent Sír aranykeresztje *Elsö közlés az Iparművészeti Múzeum „Mi vagyunk Atlantisz - Vederemo!" Maróti Géza (1875-1941) című könyvében.
