Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: Árkádiától Zebegényig. A zebegényi művészkolónia 1928–42 között (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2003)

Olyan művészek is követték Szőnyit Zebegénybe, akiknek korábbi stílusa a kubizmus jegyeit mutatta. Festészetük itt sokkal oldottabbá, líraibbá vált. Közéjük tartozik Szobotka Imre, aki hazatérve elfordult a korábban követett avantgárdé irányoktól, festészete Zebegényben megszelídült. A patakvölgyben állította fel rendszeresen festőállványát, az évek során a zebegényi utcakép állandó „motívumává" vált. Freytag Zoltán és Ducsay Béla dunakanyari tájai Szőnyi István átmeneti, száraz korszakában született műveivel mutatnak rokonságot, kemény kontúrokkal, a fénynyalábok anyagszerű megfogalmazásával eltérnek a többiek impreszszionizmus felé hajló líraiságától. A korábban az École de Paris szellemében dolgozó festők közül Vass Elemér és Vörös Géza is rendszeres zebegényi nyaralók lettek. Vass Elemér házat is vett Szőnyiék közelében, egész évben kijárt, festészete a francia hatásokat felhasználva itt bontakozott ki igazán. A lassan körvonalazódó zebegényi művészkolónia sokféle indíttatású festőt vonzott. Az 1909-ben alakult Nyolcak csoport tagjai közül ketten is megfordultak Zebegényben. Czigány Dezső csak néhányszor látogatott a faluba. Ezt a tájat is a maga szűrőjén átengedve a Cézanne-tól tanult szigorú szerkezetű kompozíciókban örökíBernáth Aurél tette meg. A kiállításon egy valamivel korábban készült önarcképe szerepel, ahol a táj Zebegényi táj Dunával mintegy a festő attribútumaként a kompozíció fontos része. A zebegényi művészkolónia egyik leghűségesebb, meghatározó egyénisége volt Berény Róbert. A Nyolcak tagjaként, a magyarországi avantgárdé jelentős alkotójaként indult pályája. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült, ahol megtorpant kezdeti lendülete, egy időre fel is hagyott a festéssel. Hazatérve a harmincas évek közepétől a nagybányai iskola örökét újjáélesztő Gresham-csoporthoz csatlakozott. Németh Lajos ezt a korszakát tömören így jellemezte: „tűnődő, lírai életérzését, finom választékos színekkel fejezte ki."

8 A viharos pályakezdés, az emigráció évei után Berény Róbert is Zebegényben talált otthonra. Szőnyiéktől nem messze bérelt házat, a zebegényi társaság állandó tagja lett, sok nyáron át dolgozott a falu utcáin, felfedezte rejtett szépségeit, a tájjal való találkozás áthangolta egész művészetét. Erről tanúskodnak itt készült vásznai, mint a Faluvége, vagy az Estefelé Zebegényben. A törzstagokon kívül néhányan csak egy-egy nyárra, vagy ennél is rövidebb időre látogattak el Zebegénybe, mint Pap Gyula, Göllner Miklós, Klie Zoltán, Förstner Dénes. A kör 15-20 főre tágult, de nem beszélhetünk egységes zebegényi iskoláról. A művészek együttléte megmaradt laza, baráti kapcsolatok szövedékének. De akik megmerítkeztek Zebegény varázslatos miliőjében, azokban örökre nyomot hagyott az itt töltött idő. Erről tanúskodnak a kiállítás képei. Köpöczi Rózsa 8 Ua., mint a jegyzet 5., 76. o.