Novotny Tihamér szerk.: 10 + 1 éves a Szentendrei Grafikai Műhely (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1991)

Előfordulhat, hogy maga a táj - a föld, a levegő, a vízsugár, a gépek, a vetés, a termés rendeződik át az egyenes vonalkák, téglalapok, háromszögek, négyzetek és átlók mentén, (Bukta Imre). Van aki sokatmondó gesztusaival lazítja, számolja fel a valamikor művészeti kánonná emelt malevicsi paralelogrammát vagy fest át egy-egy emblematikusan-szimbolikusan értelmezett mértani formát, s van aki geometrikus, dekoratív csatornákba, kemény, egyenes vagy íves sávokba kényszeríti kalligrafikusán össztorlódó ecsetnyomait, puha gesztusait (Nádler István, Keserű Ilona, Aknay János, Hajaú László, Deim Pál). Krizbai Sándor egyik képén kvázi- vagy paravallásos szimbólumként, mágikus útmutatásként ékelődik a képbe az organikus háromszög vagy henger alakú motívum, Magyar Gábor kozmikus tereket átszelő metafizikus gúlái, háromszögei sem nélkülözik a kegyes, áhítatos és félelmektől sem terhes érzelmeket, Pirk László mitologikus, metafizikus, emblematikus rácsrendszert vetít filozofikus képeire. Bartl József ugyanekkor lágy négyzetrácsba rendezgeti, sorakoztatja, becézve rakosgatja keavenc motívumait: játszik a szív, a kör, a négyzet, a háromszög, a bábu stb. folklórból merített, emblematizált, érzelmekkel telített mértanizált formáival. A sort sokáig folytathatnánk még, s bizonyára nagyon nehéz lenne berekeszteni, ám jelen pillanatban elégedjünk meg ennyivel... Novotny Tihamér