Novotny Tihamér szerk.: 10 + 1 éves a Szentendrei Grafikai Műhely (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1991)

III. STÍLUSPLURALIZMUS AVAGY AMI AZON BELÜL VAN Felmerül bennünk a kérdés: milyen rendező elvek ! szerint lehetne osztályozni és jellemezni a Szentendrei Grafikai Műhely anyagát (a mai szentendrei művészetet)? Kocsis Imre a technikai eljárások ereaménye szerint <* csoportosítja és jellemzi a szenteanrei szeri g ráfiakat. 4 (Lásd: Színre hangolt szitanyomatok. Beszélgetés Kocsis Imrével). Tulajdonképpen egy alapos ikonológiai és ikonográfiái vizsgálódásra lenne szükség ahhoz, hogy felszínre kerüljenek azok a rejtett dimenziók, amelyek a leginkább izgatnak bennünket, Ehelyett azonban jelen pillanatban egy sokkal egyszerűbb megoiaáshoz fogunk folyamodni. Hogyan is nevezték meg eddig azt a sokféleséget, azt a sokszínűséget, amely a mai szentendrei művészetet jellemzi? Érdemes ezeknek a kortárs kísérleteknek a művészettörténeti nyelvi formuláit a különféle szövegekből kiemelni, megerősítenaő a fenti állításokat, és egyben utalni arra is, hogy nemcsak a művészeti jegyek közötti eltérések dominálnak a szentenarei művészetben, de megvannak a személyek közti stiláris kapcsolódási pontok, sőt a pontos körülírásra váró relatív hasonlóságok is. A szóban forgó jelzős szószerkezeteket megpróbáljuk olyan csoportosításban felsorakoztatni, amelyek már eleve megkönnyítik ezeknek a stíluskapcsolatoknak és -tendenciáknak a felfedezését: 1. Látványszerű attitűd. A természethűség fokozatairól van szó például Pirk János, Miháltz Pál, Szántó Piroska, Szánthó Imre és Kaponya Judit képein. 2. A szentendrei architektúra jellegzetes elemeinek hol mértani, hol antropomorfizáló átkomponálásával találkozunk néhány mesternél: pl, Barcsay Jenő, De1 im Pál, Balogh László, Aknay János. De a konstruktivizmus számtalan más formában is virágzik Szentenarén: pl. ezoterikus-tantrikus (Deim), dekoratívon geometrikus, „neo geos" (Vincze Ottó), szikáron konstruktív (Balogh, Konok Tamás, Lukoviczky Endre), szürreális jelfelhasználó konstruktivizmus (Aknay, Bartl József, Gy. Molnár István), szubtilis (Balogh) és Kvázi-mitológikus (Hajdú László) minőségben. 3. A szürrealizmus klasszikus és neoaadaista eszközrendszerét és alkotási elveit használó művészek sora: Bálint Endre, Korniss Dezső, efZámbó István, feLugossy László, Csorba Simon). De ide sorolnám a kritikus^hangú, az abszurditást kevelő szürrealizmust is (Ásztai Csaba, Holdas György, Wahorn András, Lois Viktor), a peremvárosi folklórból, a nagyvárosi szubkultúrákból, a graffitiből, a primitivizmusból táplálkozó szürrealizmust (Wahorn, efZámbó), a vidéki, a mezőgazdasági kultúrkör elemeit eklektikus szürrealizmusban egyesítő Bukta Imrét stb. 4. A maradványmítoszok szimbólumaiból és univerzális kultúrkörök jelképeiből táplálkozó emblematikus (Pirk László, Rényi Krisztina) vagy organikus (Krizbai Sánaor, Pacsika Rudolf) és emblematikus-szürrealisztikus (Szirtes János) szemlélet. De ide sorolható Borgó (György Csaba) heraldikaszerű magánmitológiája, valamint a misztikumot, fantasztikumot, a totemszerűséget, a kvázi-vallásosságot kereső művészek alkotásai (Magyar Gábor, Krizbai, Mészáros Dezső, Matyó(falvi) Gábor, Páljános Ervin). 5. A lírai absztrakció klasszikus eszközrendszerét használó és annak egyre expresszívebb fokozatai felé haladó, a gesztusokat is rögzítő művészek sora: Vaszkó Erzsébet, Jávor Piroska, Bálint Ildikó, Keserű Ilona, Nádler Istváns tb. 6. Popos, poszt-popos eszköztárat használó ironikus vagy álnaív művészet (Kocsis Imre, Regős István). 7. A fotót mint dokumentumot, mint átdolgozanóó, átértei meze naő talált- és kész tárgyat használó művészet (Ásztai, feLugossy, Kocsis, Szirtes, Garda Aladár, Lois).