Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre évszázadai. Helytörténeti kiállítás (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

Római-kori bronz ékszerek (katonai építkezések!). I. sz. 380 körül gyengül a határvédelem, több tábort feladnak - ebben az időben hagyják el utolsó lakói a Skanzen területén álló római kori villát. A 430-as évek elején megszűnik a római birodalom, bár az épületek még állnak, sorsuk a lassú enyészet lesz. Üvegpohár - római sírból Népvándorláskor A római uralom megszűnése után a romanizált lakosság egy része Szentendre területén főleg a római tábor és környékén élt tovább. A VI. század első felében, az Elba-vidékéről származó germánok: a longobárdok vetették meg lábukat a város déli részén. A római városmagtól délre, hazánk eddig ismert legnagyobb langobard temetője, a Pannoniatelepen feltárt 92 sírral őrzi emléküket. A langobardok e temetőt 42 éven át tartó pannóniai tarózkodásuk során végig használták. A sírokban talált tárgyak az itt élt germán közösség belső társadalmi rétegződését tükrözik. Szokatlanul mély (kb. négy és fél méter), kirabolt, gazdag temetkezéseket tártak fel a terület északi harmadában. A langobardok által szétdúlt kőpakolásos sírokból csupán csontfésű töredéke, gyöngyszemek, rangjelző szarvasagancs maradtak ránk. A bolygatatlan langobard sírok északról, keletről és dél felől vették körbe a temető magját. A terület délnyugati sarkában nagyrészt melléklet nélküli, feltehetően már a langobardok előtt is itt élt őslakosság szolgasírjai sorakoztak. A temető peremén, rabolatlan temetkezésekből gazdag emlékanyag maradt ránk. A többnyire cölöpszerkezetes sírokban gyakran találtak szabad harcosokra jellemző fegyvereket (tőr, kard, lándzsacsúcs, pajzsdudor). A langobardok asszonyaikat S-alakú vagy zömmel frank-alemann eredetű ezüst korongfibulákkal, a derekat átfogó és hosszú szalagon lelógó hegyikristálygömb csüngőjű övekkel felékszerezett ruhákban hantolták el. A temetkezésekből származó jelentős leletanyaghoz sorolhatók az ezüst fémszálakkal berakott (tausírozott) vas övlemezdísz. a germán I. állatstílussal díszített fibulák vagy a mediterrán szalagfonatos fibulák. A temető korai fázisából származó, kirabolt sírjaiból többnyire szabadkézi fazekak, korongolt tálak, csuprok kerültek elő. A kései időszak rabolatlan sírjaiból pedig bepecsételt díszű bögrék, kiöntőcsöves korsók származtak. (A leletanyagot a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.) A temető használatát 568-ban hagyták fel, amikor is az avarok elől Pannónia langobardjai Eszak-Itáliába költöztek, megalapítva új államukat. Itália északi térsége: Lombardia a mai napig is e nép emlékét őrzi. A langobardok uralmát 568-tól egy keleti, belső-ázsiai eredetű lovas-nomád nép, az