G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

I. A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI A kezdetektől 1867-ig - 3. EGY 19. SZÁZADI MÚZSA - SZERELEM GYÖNGYEI

haját homloka fölött egyenesen fölfelé fésülte, s mindig bizarr, szokatlan öltözeteket viselt. Női társaságban tartózkodó, csaknem ügyetlen volt és kevés beszédű lévén, szép érces hangja csak akkor tűnt ki, ha költeményei egyik- vagy másikát szavalta, mit kifejezésteljesen s szabadosan tett."

11

8 Hatvany Lajos nem a megszokott, idealizált képet festi a költőről: „...a kiugró pofacsontú, sárgás arcbőrű, kiálló szemfogű Petőfi korántsem volt hódító jelenség, Prielle Kornélia lehetett az utolsó megmondhatója, hogy az ifjú ember, kinek öltönye elhanyagolt, körme, haja ápolatlan, kinek orrhangja sem volt vonzó, legkevésbé sem hasonlított a költő-ideálhoz, amelyet honunk szebblelkű asszonyainak és leányainak ábrándjai festettek maguk elé. Szegény Petőfi oly ritkán került jó társaságba, hogy valahányszor egy úri-leány-féle a legkisebb figyelemre méltatta, azon nyomban beleszeretett. Ez a lélek-, ha ugyan nem társadalomtani magyarázata Csapó Etelka, Sass Erzsi és Mednyánszky Berta iránt való eleve reménytelenségre ítélt, esengő szerelmeinek..."

11

9 Amikor Kéry Gyula 1901 decemberében Pozsonyban a Konvent utca 4-es számú ház első emeletén meglátogatta a 78 éves Mednyánszky Bertát, az úgy emlékezett, hogy gödöllői találkozásaik alkalmával Petőfi szótlan, ábrándozó és hallgatag volt. ,A valóság az, hogy én, ismerve Petőfi hírnevét és költeményeit, örültem, mikor vele Gödöllőn megismerkedhettem. Gyönyörködtem költeményeinek szépségében, amelyeket Etelka halálán való bánatában irt és nekem felolvasott. Vigasztalni igyekeztem őt, mert nagyon bánkodott a sors egyéb csapásai miatt is. Bámultam őt, mikor a hazáról beszélt. Ilyenkor valósággal elragadott lángoló honszeretetével. Nem is sejtettem, hogy részvétem és rokonszenvem csirája lehet az ő szerelmének. Ezt kezdetben annál kevésbbé sejthettem, mert mikor együtt voltunk, egy szavával sem árulta el, hogy szerelmes belém. Inkább szótlan, ábrándozó és hallgatag volt."

12

0 Ezt erősítik meg a versek is: „Meg ne ítélj a találkozásról, / Mely közöttünk a legelső voltl / Mint magát ekkor viselte nyelvem: / Az nem mindig olyan néma, holt." (Meg ne ítélj...) „Lyányka, mikor úgy együtt sétáltunk, / Én nem szóltam és te hallgattál." (Lyányka, mikor...) Nem csoda hát, ha Bertát meglepte a költő leánykérő gesztusa.,.A Szerelem gyöngyéivé.1 azért akadt meg a kritika, mert bedőlve a verscímeknek, a szerelmet kereste bennük. Az van ott legkevesebb" Mednyánszky Berta időskori portréja. Petőfi Irodalmi Múzeum Fotótár 118 Vachott Sándomé: Rajzok a múltból. Bp. 1887. 119 Hatvany Lajos: így élt Petőfi. Bp. 1955.1. 5. 120 Kéry Gyula: Friss nyomon. Bp. 1908. 68-70. 57