G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK

- Azt hiszem, hogy előbb-utóbb feladja, kiszántatja valamelyik tulajdonosa a tőkéket, melyek be nem hozzák a munkáltatási költséget sem, s akkor aztán mint közönséges szántóföldet megveheted a Nónát nyolc-kilencezer forintért. - Csakhogy mire való lesz nekem aztán a puszta föld? - Ejh, hát a természeti fekvés, amibe szerelmes vagy, megmarad. Ördög nem viszi el a hátán púpnak azt a dombot. No, már most kiültetheted valami jóféle fajvesszőkkel, amelyek összeillenek a talajjal, mert hidd meg, ezen fordul meg minden. Ha megérted a földet, pajtás, a föld is megért téged. Semmi kétség, hogy új fajok jó bort is hozhatnak, és akkor aztán töltheted a kedvedet, nem vesztesz rajta évenkint annyi sokat. Okos volt a tanács, megfogadtam, azaz megszakítottam az alkudozást, de a távolból egyre figyeltem ezentúl a Nóna további vándorlását. A szép asszonytól egy mérnök vette meg húszezerért, aki minden vagyonát beleölte, és a végén főbe lőtte magát. Ekkor árverésre került, és egy középiskolai tanáron száradt tizenötezer forintban. Sanyarú esztendő következett, a szőlő elfagyott, a tanárt bánatában megütötte a guta. (De iszen mégis okos ember az én besnyői barátom!) A tanár örököseitől egy nyugalmazott generálishoz származott el a Nóna. Isten jól lefelé fordítá a bőségszaruja nyitott végét ez egyszer, annyi gerezd termett a Nónán, hogy a generális nem győzte hordóval (százakat költött új edényekre), de mi haszna, annyi jó bor termett mindenütt, hogy a rossz nem kellett senkinek, még ingyen se. Elkeseredett a generális, és arra a vakmerő útra vetette magát, hogy megissza hát az összes borát ő maga. A generális erős volt, a bor pedig nem volt erős, de sok volt, és ami sok, az sok egy generálisnak is, úgyhogy vízi betegségbe esett tőle és meghalt. Az özvegye Grácba költözött, és onnan árulta a Nónát tizenkétezer forintért. Aha! Jön már az én időm. Szalad már felém a Nóna! Legott kisiettem a besnyői pajtásommal tanácskozni. - Ne moccanj még most! Még korán van. Ne feledd, hogy új tőke kell a szőlőbe, ha boldogulni akarsz. S az sokba fog kerülni. Hát csak böjtölj ki még egy vagy két tulajdonost. Megint szót fogadtam, nem moccantam. Csak úgy messziről vettem tudomásul, hogy valami németes nevű pesti nyárspolgár vette meg a Nónát tizenegyezerért. No ez már igazán potom pénz, s még ez is le fog apadni. Vidáman dörzsöltem a kezeimet. Kedves kis Nónácskám, most már hozzám kerülsz nemsokára! A nyárspolgár mind fösvény - okoskodtam magamban. - Az nemigen költ személyes kedvtelésekre. Nincs benne ragaszkodás a földhöz, legott túlad rajta, ha észreveszi, hogy gyengén ereszt az emlője. Meg is bíztam a barátomat, hogy rögtön hírt adjon, ha valami mozgolódást vesz észre. Nyár múlt, tél jött, új nyár, új tél, és csak nem írt az én barátom. Csak nem írt. Ejnye, mi dolog ez? Meghalt talán? De hiszen benne lett volna a lapokban, mert híres borászati író és nagy pomológus. Végre vártam még egy évet, s csak miután azalatt sem adott életjelt, kerestem fel az idén a besnyői villájában. Nagy zajjal, nagy vidámsággal jött elémbe. Qö