G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK
Erzsébet királyné (1837-1898) Erzsébet királyné (1837-1898) Elhagyottan Irdatlan nagy magányomat Kicsiny dalokba fojtom. Roskad szívem a bú alatt, S lelkem lehúzza folyton. Hogy lüktetett vérem, velőm, Kedv és remény vezérlett! Hittem: mindent legyőz erőm, S egész világ enyém lett! Szerettem, éltem, vágy ragadt, Kanyargott vándorűtam: De el nem értem célomat. Csaltam, csaltál: csalódtam. 4 1 így összegezte életét versben Erzsébet királyné, aki irodalomkedvelő volt, Heinrich Heine német költő volt a kedvence. Maga is írt verseket, ezek között van olyan, amelyik Gödöllőn született. Az 1880-as évek közepétől kezdett költeményeket írni. Két rokonával lemásoltatta verseit 1886 és 1887 telén, és ennek alapján titokban ki is nyomtatták őket Téli dalok és Dalok az északi-tengerről címen. Irodalmi hagyatékát - kéziratokat és a két névtelenül megjelent verseskötetet - Bernben a Svájci Szövetségi Levéltárban helyezte el azzal a kikötéssel, hogy csak hatvan év múlva, 1950-ben lehet felnyitni a lepecsételt kazettát. Erzsébet királyné rendelkezése az volt, hogy a svájci szövetségi elnök adja ki a verseit, a honoráriumból pedig segítsék a Monarchia politikai foglyainak gyermekeit. (Nem gondolta, hogy hatvan év múlva már rég nem lesz Monarchia.) Rudolf halála (1889) után hirtelen felhagyott a versírással. Ajánló sorokat írt németül a levéltárba tett irodalmi hagyaték mellé: „Kedves lélek a jövőből! Vedd ezeket az írásokat. A mester diktálta őket nekem, és ő is mondta meg. mi célból: az 1890-es esztendőtől számított 60-dik esztendőben jelenjenek meg, a politikai foglyok és segítségre szoruló hozzátartozóik javára. Mert 60 esztendő múlva ugyanúgy nem lesz boldogság és béke a földön, mint most, vagyis éppúgy nem fog honolni szabadság a mi kis csillagunkon. Talán egy másik bolygón? Ma ezt nem tudom neked megmondani, talán majd ha e sorokat olvasod. - Szívélyes üdvözlettel, mert tudom, hogy 41 Fordította: Mészöly Dezső. In: Mészöly Dezső: Sirály a Burgban. Budapest. 1995. 69. 78
