G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 6. A KITELEPÜLŐ - OTTLIK GÉZA (1912-1990)
ez a ház jelentette a menedéket a reménytelenségben, a biztonságot a bizonytalanságban. Azonkívül Ottlik városlakó polgár volt, igazi urbánus. A városi kényelemhez, a városi lehetó'ségekhez szokott hozzá: színház, lapok, kávéház, telefon, éttermek, kaszinó, kártyaklub, bridzsparti, társasági élet. Csalódott volt, amikor hirtelen falusit csináltak belőle: ,...én végtelen hülyeségnek tartottam, Monostor csak falu volt (apátsággal együtt), de persze bánta a fene". 31 0 Hogy mennyire kötődött a fővároshoz, azt jól mutatja A rakparton vallomása is: „...ami terve egyáltalán önmagával volt, az mind összefüggött Budapesttel. Ami mély titokban élete kedvét táplálta, a megbúvó remények, ködös várakozások, most mind romba dőlt volna a várossal együtt, amelynek kövei között - múltja díszletei között - a jövendőt elképzelte?" Mindezek ellenére a háború utáni első évekig, tulajdonképpen az édesanya haláláig (1947. október) Gödöllő „boldog sziget" volt Ottlik számára. Különösen az, ha gödöllői tartózkodásának második szakaszával hasonlította össze. Biztonságot, szeretetet, melegséget, nyugalmat jelentett. Az édesanya elvesztése ráadásul egybeesett a politikai viszonyok rosszabbra fordulásával, az élet minőségének elromlásával. Gödöllőn is sok minden megváltozott. Néhány negatívum is tapadt a településhez, különösen a II. világháború környékén: Endre László hírhedt személye, a hadifogolytábor. A szovjet Vörös Hadsereg 1944 decemberében Gödöllőnél áttörte a frontot, betelepedett a Grassalkovich-kastély egy részébe, és 1990-ig ott is maradt. 31 1 Az Ottlik-házaspár Gedellének hívta a települést, mert az oroszok így ejtették. 31 2 Harmincnégy éves, amikor Gödöllőre költöznek. Normális körülmények között ez még a korlátlan lehetőségek életkora, a karrierépítés ideje. Magától értetődően ő is elismert, nagy író szeretett volna lenni, aki folyóiratokban publikál, akinek könyvei jelennek meg, aki jelen van az irodalmi életben. A folyóiratokat azonban betiltották, a kávéházakat bezárták, a könyvkiadást, az irodalmi életet irányították. Az írónak kicsinyes, mindennapi gondokkal, az elemi megélhetés nehézségeivel kellett küszködnie. A fordítói munka robotja, gépiessége kimerítette, felőrölte alkotó energiáit. „Hát én nem ezt akartam: rémuralomban derék férjként hősiesen robotolni és úgy-ahogy eltartani Mártát." 313 Óriási lelkierejébe került a sok lemondás. Minél szilárdabb lett a politikai berendezkedés, annál reménytelenebbnek és kilátástalanabbnak tűnt a helyzet. Egy depressziós pillanatában darabokra tépte az 1945-ben lelkesedéssel elgondolt, újraindítandó Nyugat tervezetét. Életének másik mélypontja lehetett az az 1950 vagy 1951-es régi karácsony is, amikor váratlanul megjelent Rónayéknál: „Ottlikból dőlt a fájdalom és a keserűség. 310 Buda, 180. 311 Ld. Várhelyi Józsefnek, a gödöllői Grassalkovich-kastély gondnokának naplója. 1948. jún. 16-1949. okt. 23. GVM A 93.4.1-2., A gödöllői Grassalkovich-kastély sorsa, 1944-1990. Szabó Géza nyug. katonatiszt közlései. GVM A 92.130.1. 312 Szántó, 259. 313 Buda, 346. 327
