G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 6. A KITELEPÜLŐ - OTTLIK GÉZA (1912-1990)
Tábori Pál további leveleiből arra lehet következtetni, hogy két évig Ottlik folyamatosan írta művét, a Tovább élőket. 1948. március 5-én írta Tábori: „Örülök, hogy regényt írsz, nagyon érdekel majd, s remélem, itt is tudunk valamit csinálni." Majd egy jó évvel később, 1949. június 7-én: „Örülök, hogy regényedet folytathatod, s remélem, a gyümölcsfák mellett jut rá időd." 30 0 Valószínűleg a regényírás miatt foglalkoztatták annyira a katonaiskolai emlékek, hogy visszatérő álma volt ezzel kapcsolatban Gödöllőn. Eszerint bevonul katonának, és újra el kell végeznie a főreál utolsó évfolyamát. 30 1 Ezekben az években azonban - számos kortársához (Németh László, Szabó Lőrinc, Vas István) hasonlóan - Ottliknak is a fordítás „gályapadja" jutott osztályrészül. Ez jelentette elsősorban az írói munkát és a fő megélhetési forrást. Napi hat-nyolc órán át a nehéz Dickens-szövegeket fordította, aztán éjfél után pihenésképpen G. B. Shaw színdarabjait behavazott gödöllői házukban. 1949-ben, amikor Dickens Bleak House című regényének magyarra átültetésén dolgozott (Örökösök címen jelent meg 1950-ben), nemigen gondolhatott arra, hogy az eredeti helyszínen tanulmányozza a regény szállásait, tereit, utcáit, a dialógusok hanglejtését. A fantáziájára kellett hagyatkoznia, esetleg egy-két baráti „helyszíni tudósítás" volt segítségére: „A Holborn öreg sikátorai már nincsenek meg - írta neki a Londonban élő Tábori -, modern munkáslakásokat és irodaházakat építenek most ott. (...) S a claret már nemigen népszerű bor, a gin és vermuth jár helyette vagy legjobb esetben port, aminek nutty, diós íze kell hogy legyen." 30 2 Elsősorban angol és amerikai irodalmat fordított, Dickenstől a legtöbbet, gödöllői tartózkodása alatt három regényt: a már említett Örökösökön kívül а Martin Chuzzlewit élete és kalandjait (1952) és a Copperfield Dávidot (1954). Vas István mint a Révai Kiadó munkatársa 1950 elején arról értesítette, hogy a Dickens-fordításokat a Franklin Kiadótól ezentúl átveszi a Révai Kiadó, „...belelkesítettem magam, hogy gépiesen csináljam napi 8 órán át..." - írta Ottlik elkeseredetten Vasnak. Ha a fordítás lehetőségét is elveszik tőle, akkor nem tudnak megélni, mert ezen kívül nincs más jövedelmük. Vas megnyugtatja válaszában, hogy ez csupán egy föntről elrendelt programátcsoportosítás a kiadók között, és nem Ottlik ellen irányuló merénylet. „És nyugodj meg, amíg lesz fordítanivaló, fogsz kapni, s ha már nem, hasonló favágást, - ha akarsz." 30 3 Noha pótcselekvés volt számára a fordítói munka, „a szükségből erényt csinált, amikor Dickens regényeinek korszerű magyar szövegét adta az olvasók kezébe." 30 4 Lengyel Balázs szerint élmény volt Ottlik fordítását kontrollszerkeszteni, nem is kellett az eredetivel össze300 Tábori Pál levele Ottlik Gézának. London, 1948. szept. 6. és 1949. jún. 7. OSzK Kézirattár, Ottlik-hagyaték. 301 Buda, 317. 302 Tábori Pál levele Ottlik Gézának. London, 1949. máj. 15. OSzK Kézirattár, Ottlik-hagyaték. 303 Ottlik Géza levele Vas Istvánnak. Gödöllő, 1950. jan. 31. OSzK Kézirattár, Vas István-hagyaték: Vas István levele Ottlik Gézának. Bp., 1950. febr. 4. OSzK Kézirattár, Ottlik-hagyaték. 304 Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza. Pozsony, 1994. 41. 325
