G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK
„A »fiatal úr« mindig ügy lépett az életébe, hogy a másik ember a legbizalmasabb pillanatokban sem tudta áttörni miatta a társadalmi korlátokat. Annus, az életpiros palóc szolgáló is úgy mondta a máriabesnyó'i villa fáskamrájában, ne vácákuljon, fiatal úr... Ne vácákuljon már annyit, fiatal úr..., de mindig tisztelettel. A társadalmi felsó'bbség elismerése sohasem maradt el." (73-74.) „Csak az a kérdés, hogy történelmünk melyik értelmezésénél kezdjük. Annál, amit a gödöllői római katolikus gimnáziumban tanítottak, amit te Berlinben gyűjtöttél össze..." (111.) „Máriabesnyőn nőtt fel, Gödöllőn járt gimnáziumba, nyáron a pesti úri gyerekekkel teniszezett, ősszel, tavasszal a gödöllői iparoskör csapatában futballozott, télen a besnyői srácokkal fát lopott a királyi uradalom erdejéből. Hiteles? A csendőrségi jegyzőkönyv mondja, amelyben méltóságos papája állt jót, hogy többet nem rosszalkodik. A dossziéban lapozott-jogot végzett Pesten és a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének volt a tagja." (163-164.) „A Polgár is utazási lázat kapott. A presszóban lelkesen magyarázta Kicsi Editnek: mi nem megyünk Osztrákba, Olaszba, Franciába, mi itthon Magyarban maradunk és »ismerd meg hazádat« köröket teszünk. A kiskör egynapos. Gödöllőn a premontrei gimnáziumnál - Kicsi Edit helyesbített, a mezőgazdasági népfőiskolánál - mindegy, a mezőgazdasági... Edit felemelte a kezét..., egyáltalán nem mindegy. Az »ismerd meg hazánkat«-programban az is benne van, hogy miért nem mindegy. De... menjünk tovább. A koronauradalmi legelőknél felmegyünk a Kőugró hegyre. Gyermekkorom Himalájára és megmutatom... Stop. A koronauradalmi legelőt felosztották. Fele az isaszegi, fele a valkói szövetkezetbe került, de azért mutasd meg... mit is mutatsz meg? Azt a vízmosást, ahol eltörtem az első sílécemet és a vállamat. A síléc nagyon fájt... Innen a valkói vadászház negyed óra. Ott a vén tölgyfa, ahol László bácsi, az öreg vadorzó kilőtte Ferenc Jóska »beetetett« vadkanját. Kicsi Edit nem tűrt hibapontot a programban. Nem hallottam a vén tölgyfáról, az öreg László bácsiról, csak azt tudom, hogy a tizenöt perc legkevesebb másfél óra, ... a világhírű Hermannak is. Épp a múltkor írtuk meg, hogy ez a szakasz az utolsó háborús emlék. Most is olyan, ahogy a tankok hagyták, képzelheted... Haraso... Ne beszélj oroszul, mert sehová sem megyek veled... Rendben van, mondjuk egy óra az egész. Legalább elmesélem, hogy lettem autóbuszsofőr. Hát nem tudod? Tizennégy éves voltam. Odervaldék rozzant Fordjajárt Gödöllő és Valkó között, Tibor pedig az osztálytársam volt. Ha lyukas órát csináltunk a gimiben, felültünk a buszra. Horváth úrnak, a vezetőnek fizettünk egy fröccsöt és átvettük a volánt. Sejted, hogy örültek az utasok." (240-241.) Túlélés. Los Angeles-München-Sydney, 1978. 287