G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK

„A »fiatal úr« mindig ügy lépett az életébe, hogy a másik ember a legbizalmasabb pil­lanatokban sem tudta áttörni miatta a társadalmi korlátokat. Annus, az életpiros palóc szolgáló is úgy mondta a máriabesnyó'i villa fáskamrájában, ne vácákuljon, fiatal úr... Ne vácákuljon már annyit, fiatal úr..., de mindig tisztelettel. A társadalmi felsó'bbség elismerése sohasem maradt el." (73-74.) „Csak az a kérdés, hogy történelmünk melyik értelmezésénél kezdjük. Annál, amit a gödöllői római katolikus gimnáziumban tanítottak, amit te Berlinben gyűjtöttél össze..." (111.) „Máriabesnyőn nőtt fel, Gödöllőn járt gimnáziumba, nyáron a pesti úri gyerekekkel teniszezett, ősszel, tavasszal a gödöllői iparoskör csapatában futballozott, télen a besnyői srácokkal fát lopott a királyi uradalom erdejéből. Hiteles? A csendőrségi jegyzőkönyv mondja, amelyben méltóságos papája állt jót, hogy többet nem rosszalkodik. A dosszié­ban lapozott-jogot végzett Pesten és a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesü­letének volt a tagja." (163-164.) „A Polgár is utazási lázat kapott. A presszóban lelkesen magyarázta Kicsi Editnek: mi nem megyünk Osztrákba, Olaszba, Franciába, mi itthon Magyarban maradunk és »ismerd meg hazádat« köröket teszünk. A kiskör egynapos. Gödöllőn a premontrei gimnáziumnál - Kicsi Edit helyesbített, a mezőgazdasági népfőiskolánál - mindegy, a mezőgazdasági... Edit felemelte a kezét..., egyáltalán nem mindegy. Az »ismerd meg hazánkat«-programban az is benne van, hogy miért nem mindegy. De... menjünk tovább. A koronauradalmi legelőknél felmegyünk a Kőugró hegyre. Gyermekkorom Himalájára és megmutatom... Stop. A koronauradalmi legelőt felosztották. Fele az isaszegi, fele a valkói szövetkezetbe került, de azért mutasd meg... mit is mutatsz meg? Azt a vízmosást, ahol eltörtem az első sílécemet és a vállamat. A síléc nagyon fájt... Innen a valkói vadász­ház negyed óra. Ott a vén tölgyfa, ahol László bácsi, az öreg vadorzó kilőtte Ferenc Jóska »beetetett« vadkanját. Kicsi Edit nem tűrt hibapontot a programban. Nem hallottam a vén tölgyfáról, az öreg László bácsiról, csak azt tudom, hogy a tizenöt perc legkevesebb másfél óra, ... a világhírű Hermannak is. Épp a múltkor írtuk meg, hogy ez a szakasz az utolsó háborús emlék. Most is olyan, ahogy a tankok hagyták, képzelheted... Haraso... Ne beszélj oro­szul, mert sehová sem megyek veled... Rendben van, mondjuk egy óra az egész. Leg­alább elmesélem, hogy lettem autóbuszsofőr. Hát nem tudod? Tizennégy éves voltam. Odervaldék rozzant Fordjajárt Gödöllő és Valkó között, Tibor pedig az osztálytársam volt. Ha lyukas órát csináltunk a gimiben, felültünk a buszra. Horváth úrnak, a vezetőnek fizettünk egy fröccsöt és átvettük a volánt. Sejted, hogy örültek az utasok." (240-241.) Túlélés. Los Angeles-München-Sydney, 1978. 287

Next

/
Oldalképek
Tartalom