G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 3. MÚZSÁK
kényelmet ad, hát mit akar, ha pedig nem bírja, miért nem vál el [sic!], undok mind a kettő!" Az anyagiak fényesek, de nincs boldogság, „szegény gazdagok" - így összegezte véleményét egyik levelében Héderváry Böske, aki Bécsben és ausztriai fürdőhelyeken is gyakran találkozott a Diósy házaspárral. 9 0 Rozsnyay Kálmánné Dapsy Gizella (1883-1940), írói nevén Nil volt az a másik barátnő, aki a legközelebb állt Brüll Adélhoz élete utolsó tíz évében. A „magyar szüfrazsettének aposztrofált szeghalmi óvónő személyesen akkor találkozott először Adéllal, amikor az meglátogatta őt betegágyánál a kórházban. A róla adott rajongó leírás, mely Találkozások Lédával címmel a Literatura 1928 februári számában jelent meg, az ifj. Berente Istvánétól eltérő, a sznob szemével látott képet ad a korosodó, elhízott, de korát sminkkel és elegáns öltözködéssel leplezni akaró, hiú Adélról. ,Д látogatási idő mozgalmassága között kiáltva tűnt fel szemembe egy asszonyi alak, nyugat-európai mondaine eleganciájával. Félhosszú tigrisbunda, puha, fehér nemez trottőrkalap alól kibújó két tömör, Tizianragyogású tincs, camea-vágású nemes profil, erős kolorittal: ezt láttam előszörre. Aztán felötlött a rendkívül nobilis formájú, angol cipős és svéd kesztyűs lába-keze, a bal karján pólyásgyerek nagyságú violacsokrot hurcolt, jobb keze platina-lorgnettjét fogta, amint rövidlátók módján végigjárt a termen, és az ágyak fejtábláit nézte. Egyszer csak megüti a fülemet egy harangzengésű, csudálatosan mély női hang, mintha Jászai fönséges orgonaszavát bársonyfüggönyök tompa szűrőjén át hallanám. És a csudálatos harangkongás - Atlantis a tengerfenéken - közvetlen közelről duruzsolt a fülembe, s ahogy a babonás, legendás zöld szemek az enyémbe sugárzottak, valami nyugtató, boldog trance-ba hullottam. Halott istenségem istenasszonya fogja a kezemet, Léda eljött hozzám..." Ez az idealizáló, rajongó, lelkes írás még Adél életében jelent meg, őszintébben mondta el véleményét a házaspár utolsó éveiről Dapsy Gizella férje, Rozsnyay Kálmán Bölöni Györgynek 1935. március 31-én írott levelében, melyet nem a nagy nyilvánosságnak szánt: „Az utolsó 10 esztendő alatt L-ék csak velünk tartottak fent érintkezést... Bizony nehezen elviselhető emberek valának! Ha mégis L-ban el nem bűvölt volna annak a hatása, hogy Ady istenasszonya volt, hát nem bírtuk volna ki őket. Örökös cselédügyek, féltékenységi scénák, idegeinkre menő veszekedések... Ami minket érdekel, irodalom, művészet, az nem volt témakörük. De Ady se!" 9 1 Brüll Adél 1934-ben halt meg pemfigusz nevű hólyagos bőrbetegségben, a Fiumei üti temetőben nyugszik Ady közelében. Sírjára a gödöllői kertből származó orgonabokrot ültetett Berta nevű húga. Diósy megígérte, hogy Adél halála után gondoskodik felesége lánytestvéreiről, ám ezt az ígéretét nem tartotta be. Bölöni György 1936. február 8-án írta a Révész Bélának szóló levelében: „Szegény Berta. Nagyon sajnáljuk. Dodótól ez az elbukó, az életét visszakövetelő s minden megcsúfoláson bosszút álló ember gesztusa volt. De legalább az Adél után járó örökségből nem fosztotta ki? Mert Adélnak szép vagyona volt, 90 Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V. 5236/3/165, V. 5236/3/51. 91 Rozsnyay Kálmán levele Bölöni Györgynek. 1935. március 31. In: Kovalovszky Miklós, i. m. 361-362. 238
