G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 3. MÚZSÁK
fia, ifj. Berente István így emlékezett a Lédáéknál tett látogatásra: „Lédát személyesen gyermekkoromban ismertem meg. A méltóságos asszony leereszkedő' kegyként nyilatkozott apámnak, háziorvosának, hogy szeretné megismerni kisfiát, és értünk küldte Gőcze Sándor sofőrjükkel az autóját 1933 őszén. A találkozásról - én akkor tízéves voltam - alig maradt más emlékem, mint az, hogy a parkban elébünk jött ízléstelenül tarka pongyolájában, bronzvörösre festett hajjal, egy megítélhetően kreolbőrű, kissé zömökre hízott, agyonsminkelt, rendkívül csúnya asszony, aki kézcsókra nyújtotta gyűrűkkel és karkötőkkel, arannyal és briliánsokkal teleaggatott kezét. Jómódú, de tisztes polgári környezetben nőttem fel, ahol az asszonyok főztek, mostak, télire eltettek és szültek, napjaik munkában teltek el, és nekem nagyon idegen volt látnom napközben a pongyolát, a vérvörös kéz- és lábkörmöket, az agyonfestett, lárvaszerű és a púder alatt megöregedett, petyhüdt arcot, az egész dologtalan élet vetületét. A másik emlékem a park közepén kisebb virágágyakba szúrt, nemesmívű kopjafák sora volt. Gyerek voltam még, de ismertem azokat. Tudtam, hogy ezek a székely sírok fejfái, az emberi elmúlás színesre festett határjelei, gazdag néprajzi múltunk kegyeletes emlékei. Azon a nyáron vették meg azokat Diósyék a gödöllői Jamboree sátorbontásakor egy erdélyi cserkészcsapattól, akiknek nem volt elég pénzük a visszaútra. Csakhogy a Diósy-parkban ezek nem az emberi elmúlás jelei voltak, nem az emberi összetartozás örök humánumának mementóiként álltak a virágágyakban, még csak nem is egyszerű kertdíszként, hanem a megdöglött ölbeli ebek és a túltápláltságukban kimúlt farkaskutyák vermei fölé voltak szúrva, és a szent kopjafák egy dögtemetőt emeltek groteszk emberi rangra, az emberi méltóság megcsúfolásaképpen." 7 7 1931-ben Adélhoz költözött két húga, Berta és a fogyatékos, állandó felügyeletet igénylő Margit, mindkettő külön hálószobát kapott a villában. 7 8 Egyébként a boldogtalan, gyermektelen Brüll Adél állatokkal vette körül magát, valóságos kutyafarmja volt, kilenc német juhászkutyát tartott, mindegyik külön boxban lakott. A kastélyt is ellátó, híres Gyarmathy mészárostól hordták a húst a kutyáknak, külön főztek nekik. 7 9 Ha télen a pesti lakásukban tartózkodtak, előfordult, hogy Adél csak azért autózott ki Gödöllőre, hogy jó falatokat Brüll Berta újságot olvas a teraszon 77 Ifj. Berente István visszaemlékezése. 1973. szeptember 1. Kézirat. GVM A 2003.45.1-4. 78 Csighy István, i. m. 206. 79 Csighy István, i. m. 204. Csighy István a ház volt bejárónőjének, Cserenyec Györgyné, Gödöllő, Kétház u. 2. sz. alatti lakosnak az emlékezését idézi. 232
