G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
I. A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI A kezdetektől 1867-ig - 1. A GRASSALKOVICHOK SZEREPE GÖDÖLLŐ KULTURÁLIS ÉLETÉBEN
grands Princes et particuliérement sur Ferdinand le Catholique (Baltasar Grácián politikai elmélkedései a legnagyobb hercegekről és különösen Katolikus Ferdinándról) című könyv, ami Párizsban jelent meg 1730-ban. Ezeket a könyveket feltehetően Grassalkovich I. Antal vásárolta, ezek szerint franciául olvasta Baltasar Grácián műveit, és ez hathatott saját aforizmáinak a megírására. A tollforgatás bizonyos mértékig természetes velejárója volt a nemes ember tanultságának. A latin nyelvű versfaragás éppúgy a képzettségéhez tartozott, mint az, hogy alkalmi beszédet tudjon mondani. A provinciális nemesség írásbeli műveltségének alaprétegében ott találjuk a naplójegyezgetést és a verselést a latin auktorok mintájára. Ez azonban csak időtöltés, unaloműző, játékos, gondot feledtető, fejtörő foglalatosság vagy alkalmi szórakozás, és még nem költői, írói alkotás az ő szemében sem, és az utókor sem tartotta annak, eltekintve néhány kivételtől (Amadé László, Faludi Ferenc). A 18. század derekának nemes írója nem tartotta magát hivatásos literátornak, az írást „firkálásnak" tekintette. A művek csak esetlegesen, sokszor a szerző neve nélkül jelentek meg nyomtatásban. 3 0 Számos példa mutatja, hogy a nemesírók mennyire lenézték az általuk is művelt irodalmat. Bornemissza János Hunyad megyei főispán Estvéli időtöltésnek tekintette a tollforgatást, ilyen címen adta ki kötetét 1777-ben Kolozsvárott. Teleki Ádám azzal bocsátotta útjára Corneille Cá/jének első magyar fordítását (Czid, Kolozsvár, 1772), hogy nem sajnálja fáradságát, mert „egyéb dolgaimtól való üres óráimban időmet legalább haszontalanul nem töltöttem". Gvadányi József, az ismert testőríró egyik kötetének címe: Unalmas órákban, vagyis a téli hosszú estvéken való idő töltés (1795). Jellemző gesztus, hogy idős Ráday Gedeon kéziratban maradt verseinek nagy részét fia, ifj. Ráday Gedeon elégette, mert szégyellte apjának főnemeshez méltatlan kedvtelését. Az ugyancsak testőríró Bessenyei György vegyes írásokat tartalmazó kötete A holmi címmel jelent meg 1779-ben Bécsben. Báró Orczy Lőrinc, aki egyébként 1743-tól a Grassalkovich-féle önkéntes huszárok kapitányaként részt vett az örökösödési, majd a hétéves háborúban, ő is unaloműző, kellemes elfoglaltságnak tartotta a versírást: „Ne rothadnék én is álmos henyeségben". Azzal büszkélkedett, hogy verseit tudós erőfeszítések nélkül szerezte: Mondd meg, a szerzőnek nem főtt feje ebben. Nem törődött rajta sokáig veleje Házi gondtartásban lopva vett ideje Szült csak midőn bútól üresült elméje. Az irodalmon, a megjelentetett könyveken belül is különválasztották a tudományos műveket és a szépirodalmat. A szépirodalmat alacsonyabb rendű szellemi terméknek tartották, olyannak, ami mellékes, csupán a szórakoztatást és gyönyörködtetést szolgálja. Csak azt tekintették fontosnak, ami a tudomány szempontjából érték. 30 Klaniczay Tibor: A magyar irodalom története, i. m. 512-513.
