G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 2. A DZSEMBORI (1933) AZ IRODALOMBAN

Algíriai piros fezben nyúzza a csirkét. Úgy készül neki a verébnyi, rántani való szárnyasoknak, mint holmi jókora négylábúnak. Éles bicskával, nagy szakértelemmel boncolgatja. Mint odahaza az ürüt szokás. Falusi lányok nagyokat kacagnak rajta. A debreceniek táborkapuja a debreceni nagytemplom bejáratát ábrázolja. Széles képű, ferde szemű sziámi cserkészt faggat egy hölgy, angolul. - Hány éves? A kérdezett ravaszkás, ázsiai mosollyal azt feleli, hogy előbb mondja meg a hölgy az ő korát, akkor ő is felel. - Negyven - suttogja, alig hallhatóan. Néhányan, akik megértették, hangosan nevetnek. - Én huszonhét éves vagyok - vallja a sziámi. A hölgy most már maga is mosolyog. - És a foglalkozása? - Ügyvéd vagyok - hangzik a válasz. - Mindjárt sejtettem - integet távozóban az asszony. Északi testvéreink, a sudár szőke, zárt arcú finnek, naponta, a legnagyobb hőségben is gőzfürdőt készítenek maguknak. Ez nemzeti szokás náluk. A gőzfürdő ügy készül a gödöllei kiserdőben, hogy vájt medencébe hideg vizet hordanak, s abba egy hatalmas megtüzesített követ dobnak bele. Sokan csodálkoznak azon, és neheztelnek érte, ha egy norvég vagy spanyol gyerekről kiderül, hogy keveset tud rólunk. De mit tudunk mi például Kanadáról? Vagy mit tudunk Irakról? Hányan tudják közülünk, felnőtt, művelt emberek is, hogy milyen világrészben van? Ki tudja, hogy létezik Irak Arabi Mezopotámiában és Irak Adzsemi Perzsiában, Teherán és Kasán szomszédságában? Ki tudja, hogy Irak zászlója egyike a legszebbeknek? Fekete, fehér, zöld, vörös alapon csillagokkal. Pesti Hírlap, 1933. augusztus 13. 218