G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 4. GÖDÖLLŐ AZ IRODALOMBAN
alföldi falu lakóinak mindennapjait. A király és mindaz, ami az ő jelenlétével járt, az csak átmeneti, ideiglenes, pillanatnyi volt a település életében. A kastély és a falu két külön világ, és nem tud integrálódni egyik a másikba. Sajnos ma, száz évvel később is igaz ez a megállapítás, a főút és a HÉV-sín kettévágja a települést, egyik felén van a kastély, a másik oldalán a város, és folyamatosan keresik az utat, az átjárást egymáshoz. 1917-ben vizsgaelnök volt a gödöllői református elemi iskolában, ahol alacsony volt a tanítás színvonala, 180 tanulót mindössze egy tanító oktatott. Az író csak Petri Mór tanfelügyelő kérésére mondott le arról a szándékáról, hogy nyilvánosságra hozza az iskolával kapcsolatos szomorú tapasztalatait. 29 3 Móricz a forradalmak idején látogatott el legközelebb Gödöllőre. 1919. február 20-án ült össze a gödöllői földosztó bizottság, amelyre meghívták Csizmadia Sándor és Rácz Gyula szociáldemokrata államtitkárt is. 29 4 Gödöllő mint koronauradalom speciális helyzetben volt, s arról tárgyaltak, hogyan lehetne ezt a nemzet javára fordítani. 1867-ben a magyar állam koronázási ajándékul adta a gödöllői uradalmat Ferenc Józsefnek, a király azonban csak a kastélyra és a vadászati jogra tartott igényt, a többit visszaadta a magyar nemzetnek. Itt már a 19. század végétől állami telepek működtek: méhészet, baromfitenyésztés, burgonyakísérleti telep. A földművelésügyi minisztériumban az az ötlet született, hogy ide kellene helyezni az agrárképzés központját, hiszen ehhez minden adottsága megvan Gödöllőnek. Ez a terv majd 1950-ben válik valóra, amikor a Premontrei Gimnázium épületébe költöztetik az agrártudományi egyetemet, ami valóban az ország legjelentősebb mezőgazdasági felsőoktatási intézménye lesz. Móricz az Egy koronagyémánt s ezer koláustarisznya című cikkében helyszíni tudósítást adott az ülésről. Azt írja, hogy a nép józan, okos, nem akarja felparcellázni a királyi kerteket, mert tudja, hogy Gödöllőnek mint nyaralóhelynek szüksége van erre a kincsre. Csak a királyi kert széléből vágnának le, hogy ott házhelyeket lehessen adni kisiparosoknak, kiskereskedőknek. „A gödöllőiek tegnap egy pompás kertváros alapjait rakták le: házhelyekkel kívánják végigszegni Máriabesnyőig az egész útvonalat, földet kívánnak az uradalomtól a város egész körzetének fejlesztésére... (...) Nem kell tehát rettegni attól, hogy a nép pillanatnyi éhségében tönkreteszi a jövőt. Csak szervezni és vezetni kell a népet, s akkor végrehajtani az ő akaratát: az lesz a legbölcsebb törvény." 29 5 A kertváros azóta megvalósult, a két világháború között egybeépült Gödöllő és Máriabesnyő. 293 Dékán Antal (szerk.): Gödöt/... Budapest. 1976.142. 294 Csiba József-Fábri Mihály-Heltai Miklós-Heltai Miklós Gábor: Gödöllő forradalmi napjainak és munkásmozgalmának története 1918-1919. Gödöllő, 1979.16. 295 Móricz Zsigmond: Egy koronagyémánt s ezer koldustarisznya. Az Est, 1919. febr. 26. 188
