G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 4. GÖDÖLLŐ AZ IRODALOMBAN

többit ügy tanulták. Nem is különítették el magukat, mindenütt ott voltak, ahol más. Többnyire nemes emberré lettek s büszkék voltak magyar ármálisaikra [...] ez az egész ragaszkodó faj kiveszett már. Méltó volna fiziológiai bűvárlatra utána járni, mi okozta, hogy elmúltak? Miért haltak meg férfiaik mint agglegények, leányaik mint hajadonok?" A görögök nemcsak a Jókai-regényekben, de a valóságban is kereskedők voltak, mint például a Sina család, akiket talán éppen a sikeres asszimiláció gátolt meg abban, hogy foglalkozásukat még több generáción keresztül továbbvigyék. Csak ügy lehetett beilleszteni őket a magyar társadalomba, hogy nemesi címekkel ruházták fel őket. Ha viszont magyar nemesekké lettek, akkor le kellett nézniük, meg kellett vetniük a kereskedelem silány foglalkozását. Ez a feloldhatatlan elvi ellentmondás vezethetett oda a Sina család esetében is, hogy tagjai elhagyták Magyarországot. A magyar nemesek nem tartották magukkal egyenrangúnak a mágnássá, báróvá avanzsált bevándorlókat, csak a pénzükre volt szükségük, hiszen erről szól Kacsuka kapitány és Brazovics Athalie egész kapcsolata Az arany emberben. A nincstelen kapitány - bár nem szereti, de - ostromolja a gazdag kereskedőlányt a hozomány reményében. Amikor azonban tönkremegy az apa, elúszik a vagyon, akkor már nem kell a lány, s bevallja, hogy az ő édesanyja „egy született baronesse, s ez összeköttetésbe nem egyezett soha. Esküvőnk napjára sem jött el. [...] Én kegyed miatt dacoltam az anyámmal." S ugyanez történik a Sinákkal is. Mindent elkövetnek, hogy asszimilálódjanak, hogy igazi magyar nemessé váljanak. A magyar arisztokrácia mégsem fogadta be őket, lányait nem tudta férjhez adni Sina Simon, csalódottságában elhagyta Magyarországot. Timár Mihály tehetséges, érzéke van a kereskedéshez, sikerélményei vannak ezen a területen. Arany ember abban az értelemben, hogy aranya van, s azzal jól tud bánni. Minden, amihez hozzányúl, arannyá válik. Nem véletlenül adták a Modern Midas címet a New York-i fordításban a regénynek. Bejönnek a vállalkozásai, nyereségesek az üzletei, minden sikerül neki. Ebben hasonlíthat Domonkos Jánoshoz is, aki szintén nagyon gazdag vállalkozó volt. Abban azonban már inkább a Sinákhoz hasonlítható, hogy magas minisztériumi, állami körök nyílnak meg előtte, befolyást gyakorol a gazdaságpolitikára. Wodianerrel, Rotschilddal, Pereiraval, Arnsteinnel, Biedermannal állt egyszinten a bécsi Sina-bankház, melynek főnemesek voltak adósai. Timár Mihály arany ember volt abban az értelemben is, hogy szívesen adakozott, segített a szegényeken. Akárcsak a Sinák, Timár is nemesi tetteket tudott csatolni a nemesi névhez: kórházat alapított a város szegényei számára, ösztöndíjat létesített a protestáns tanodában, az ezüst áldozókehely helyett aranyat csináltatott az egyháznak. Vargatallért osztogatott házában a koldusoknak, gondoskodott az özvegyekről és árvákról. Sina György-e tehát Jókai aranyembere? Az író természetesen több valóságos személyből gyúrta össze a regénybeli figurát. A gazdag ember arcképének megrajzolásához Domonkos Jánostól, illetve a róla szóló legendából is kölcsönzött az író, de sokat merített a Sina család történetéből is. A család meggazdagodása, az osztrák birodalomban befutott rendkívüli karrierje, integrálódási kísérleteik a magyar társadalomba feltétlenül minta volt Jókai számára Az arany ember írásakor. Szörényi László megfogalmazása sze1Ö5