G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
II. A DUALIZMUS IDŐSZAKA 1867-1920 61 - 2. NYARALÓK
Az édesapa tüdőbeteg volt, tizenegy gyereket kellett eltartania, etetnie, iskoláztatnia. Később hat lányt kellett férjhez adnia, és ötezer forint, három szobabútor, kelengye, briliánsgyűrű, briliánsfüggő volt egy-egy lány hozománya. Nem kis dolog volt ezt hat lány esetében előteremteni. Hajnali 3-4 órakor kelt, s vonattal ment be Pestre a fatelepre a munkásai, kocsisai közé. „Nekünk gyerekeknek is mindig-mindig tennünk kellett valamit. Talán ezért nem tudok én most se pihenni. Ősszel, valamennyien, mi kicsik is, szedtük a krumplit. Hogy örültem, ha kiflikrumplira, kékkrumplira akadtam, akkor még nem féltem a földtől, mezítláb topogtam esőben, sárban is, és milyen büszke voltam arra, hogy a földeket Mária Valéria főhercegnő tejtestvérétől vettük, mintha az a néhány holdnyi rög királyi nemességlevelet kapott volna ezáltal." 9 4 Ebéd után az édesanya a verandai díványon szokott sziesztázni, a fiúk úszni mentek, délelőtt a lányoknak, délután a fiúknak volt nyitva az uszoda. Az úszás mellett teniszeztek, Ilona még a főszolgabíróval is szinglizett. Teljesen falusias körülmények között éltek a nyaralóban. Fecskék fészkeltek az eresz alatt a hosszú folyosón, és a parasztokhoz hasonlóan ők is Isten madarának tartották a fecskét, amit nem szabad bántani, mert szerencsét hoz. A parasztasszonyok házhoz mentek, ott árulták a csirkét, kacsát, tojást, vajat. Ha megdöglött a csirke vagy megkékült a liba a tömésbe, odaadták a cigányoknak. Tőlük nem messze volt az Ilka major, onnan hordták a tejet. Amikor beköszöntött az esős ősz, sártengerré változott az udvar, deszkákat fektettek le, hogy közlekedni lehessen. A királyi családdal kapcsolatos történetek, események hozzátartoztak a mindennapi élethez. Néha látták Erzsébet királynét, amint hintójában, legyezőt tartva az arca elé, elhaladt a házuk előtt. „Papa biztosan azt akarja, olyan jó dolgunk legyen, mint a király gyerekeinek. A király gyerekeinek sincs mindnek jó dolga. Például Rudolf trónörökösnek se volt. Szenvedett az életben, és meg is halt fiatalon a Vecsera miatt. Erről Mari mesél nekem sokat. Olvastam is füzeteket, mama azt mondja, ponyva, »Vecsera bárónő titka«. Rudolf trónörökösről a molnárné is mesélt lenn a malomtónál. A parasztasszonyok nem törődnek azzal, hogy én még kislány vagyok, úgy beszélnek velem, mintha nagy lennék. Előttük én se szégyellem magam úgy, mint a nagyságák előtt. Idejárt le a tóra vadkacsára vadászni ez a Rudolf - mesélte -, s ha a menyecskék meg a lányok ruhát mostak a tó szélibe, odament hozzájuk, s emelgette a szoknyájukat. Azok csak nevették, egyik menyecske a kezére is csapott. Egy lány, Konkoly Juli, Konkoly kovácsnak a lánya, nagyon szép lány volt, bement vele az ingoványba. Mondtam is az anyjának, te Mári, kivirágzott a rozmaring a kertetekbe. Megkurvul a lány. Meg is kurvult. Gyereke lett, de meghalt, ő is, a gyerek is." 9 5 Anyai nagyanyja is sokat mesélt a királyi családról, ismerte a család minden tagját, mindenkiről tudta, hogy ki a férje, hány gyereke van, mikor van a születésnapja. Mari cseléd meg Andrássy Gyuláról szeretett mesélni. 94 Tüzes cipőben, 53. 95 Burokban születtem, 91. 112
