G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

BEVEZETÉS

később francia tagozattal bővült, több jelentős író volt tanulója. Itt alakult meg 1928-ban az első egészségügyi mintajárás, melyet amerikai tapasztalatok alapján és a Rockefeller Alapítvány támogatásával hoztak létre. Elemeit: a védőnői hálózatot, a szülőotthont és az iskolafogászatot az 1930-ban szervezett tisztiorvosi szolgálat fogta össze. Reprezentatív, nemzetközi hírű rendezvények zajlottak Gödöllőn ebben az időszakban: az 1933-as dzsemborin 54 nemzet 26 000 cserkésze vett részt, 1939-ben ugyanitt rendezték meg a Leánycserkész Világtalálkozót, a Pax Tingot. Az akkori főcserkész, Teleki Pál a máriabesnyői temetőben nyugszik (1947 óta). A kormányzó vadászvendégeként olyan neves személyiségek jártak a községben, mint Viktor Emmanuel olasz király (1934) vagy Pacelli bíboros (1937), a későbbi XII. Pius pápa. AII. világháború után eltérő irányt vett a község fejlődése. A Grassalkovich-kastély egy része szovjet laktanya lett, másik részébe a Fővárosi Tanács Szociális Otthonát költöztették. Új településfejlesztési elvek alakították a község arculatát. Háttérbe szorítva nyaralóhely jellegét, nagyipart kezdtek ide telepíteni, a Ganz Árammérőgyárat (1950) később több kisebb-nagyobb üzem, vállalat követte. A másik meghatározó jelentőségű döntés a település életében az Agrártudományi Egyetem Gödöllőre helyezése volt (1950). Ezzel beteljesedett a század elején formálódó, akkor még csak vágyálomként megjelenő terv: a település agrárcentrummá való fejlesztése. Az egyetem több tudományos kutatóintézet és mezőgazdasági intézmény létrejöttét vonta maga után. Az iparosítás, új munkahelyek teremtése következtében szinte megháromszorozódott a lakosság. A belterületeken lakótelepeket emeltek. 1965-ben Gödöllőhöz csatolták a korábban önálló Máriabesnyőt, bár a két település összeépülése már a két világháború közötti időszakban megtörtént. 1966. január l-jén nyilvánították várossá Gödöllőt, s egyben az egyesített gödöllői és aszódi járás székhelye is lett. A település sorsa és a kulturális élet színvonala is mindig a kastély sorsától függött. Amikor jó gazdája volt a kastélynak, viruló élet volt benne, akkor az a kulturális életet is fellendítette. Ha elhanyagolt, gazdátlan állapotban volt a kastély, akkor a település életében, kultúrájában sem történt semmi említésre méltó. Ennek megfelelően Gödöllő kis helyi irodalomtörténete, művelődéstörténete is hullámzó képet mutat: viszonylag gazdag a barokkban, majd eseménytelen 1848 után, az önkényuralom időszakában. A kiegyezés utáni királyi korszakban a leggazdagabb, bőséges irodalmi emlékekben a Horthy-korszakban is egészen a második világháború végéig. 1945 után ismét apály következik, államosítják a premontrei gimnáziumot, a kastélyból szociális otthon lesz. Bár egyetemet telepítenek a premontrei gimnázium épületébe, de ez inkább agrárjellegű kultúrát terjeszt, nem a humán terület, a képzőművészetek és irodalom virágzását involválja. Gödöllőn nem volt kávéház, itt resti volt, amit Démusz Elláék üzemeltettek az első világháború alatt. Ella Gödöllőn ismerte meg 1918-ban későbbi férjét, Németh Lászlót. A vasúti vendéglő uzsonnázó nyaralóktól nyüzsgő teraszán szívesen üldögélt egy pohár bor mellett a gödöllői nyaralótulajdonos Ambrus Zoltán, szerette nézni a vonatokat, az apja vasutas volt. Itt szállt vonatra naponta a pesti piarista főgimnáziumba járó, gyerekkorát Gödöllőn töltő Sík Sándor. Ide futott be az a tehervonat, amelyik Diósyné Brüll Adél 9