Őriné Nagy Cecília: A jó kormányos. Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) emlékkiállítás (Gödöllői Városi Múzeum, 2013)
A népművészeti gyűjtések
és meg is szerettessük minél több magyar emberrel: népünk művészetének azokat a termékeit, amelyek, hitünk szerint, a magyar művészetben, iparban, minden munkánkban hasznosíthatók lennének s amit össze kell szedni, föl kell dolgozni, mielőtt pótolhatatlanul és végleg el nem pusztulnak a pótolhatatlan magyar paraszttal együtt. Amit itt nyújtunk, az még nem a magyar stilus. Lelkesít azonban bennünket az a tudat, hogy néhány szekér hasznavehető matériát mi is hozunk. A magyar művészek föladata, hogy kikeressék az így gyűjtött anyagból az értékes és fejlesztésre alkalmas részt, azt fölhasználva s nyomukon ők maguk is átkutatva a népi művészet kincstárát, végre is biztosabban szolgálják és segítsék elő azt a természetes evolúciót, amelynek során - s csakis így - eljuthatunk a sóvárogva várt nemzeti stílushoz, a nemzeti kifejeződés módjaihoz." 5 4 Lippich népművészethez fordulását az angol példán túl erősíti a finnek példája is, 5 5 elsősorban Akseli Gallen-Kallela és Saarinen művei alapján. Ennek köszönhető Körösfői-Kriesch barátsága Akseli Gallen-Kallelával. A népművészetet szembeállítva a modern ipar alkotásaival hamar felmerül az iparművészet problematikájának fontossága is. Lippich iparművészetről vallott koncepciója nagyon sok haladó elemet tartalmaz, a preraffaelita-szecessziós felfogással szemben elméletileg nem a kézműipart látja kivezető útnak, hanem magát a gyáripart akarja megváltoztatni. 5 6 Annak ellenére, hogy a magyarországi viszonyoknak megfelelően egyelőre csak az iparművészeti műhelyek létrejöttét támogathatta, megalakult 1907-ben a gödöllői szövőiskola és a halasi csipkekészítő műhely az Országos Iparművészeti Iskola tanműhelyeként. 5 7 A Koronghi Lippich-féle kultúrpolitika kedvezett a gödöllői művészeknek. 54 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. Budapest, 1907. 12. 55 Jurecskó, 1982. 16. 56 Jurecskó, 1982. 17. 57 Jurecskó, 1982. 18. 35
