Őriné Nagy Cecília: A jó kormányos. Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) emlékkiállítás (Gödöllői Városi Múzeum, 2013)

Származás, korai évek

elindultak. Fáradtan, betegen érkeztek Párizsba, a körút utolsó állomására, ahol barátjuk, Nagy Sándor éppen ösztöndíjasként élt. Az ő visszaemlékezéséből kapunk képet az ott töltött időszakról. Körösfői-Kriesch betegsége miatt nem látogathatta a párizsi festészeti akadémiákat, otthon festett. így készült el feleségéről párizsi otthonukban a Zöldruhás nő című gyönyörű portré. Pár hónappal később festi meg, ugyancsak feleségéről a Pirosruhás nő című képet, ami szintén első gyermekük várása idején ábrázolja feleségét, Ujvárossy Ilkát. A korabeli magyar és nemzetközi portréfestészet megoldásaihoz hasonlóan a művész zöld falombokkal, természeti környezetben ábrázolja a fiatalasszonyt. Párizsból hazaérkezve, 1897-ben Diódon látogatja meg a fiatal házaspárt Nagy Sándor és közös barátjuk, Tudor Hart. A Párizsban megismert angol baráttal együtt Nagy Sándor is elragadtatással beszélt a környékről. Tudor Hart ruskini programként jelölte meg a fiatal művészek számára a környék népművészeti kutatását és feldolgozását. 1898-ban a Lötz mesteriskola növendékeként kapja Kriesch feladatul a pannonhalmi freskó egy részletének megoldását. Ebben az évben, Iván nevű kisfiának megszületése után festi a Boldogság című képet, ahol gyermeküket, becenevén Nunut tartja karjában édesanyja, a háttér egy szobabelső, ahová beragyog a nap fénye. Ez a fajta ábrázolás nem szokásos Kriesch Aladár festészetében. A meghitt, zsánerszerű képen a csecsemőt tartó anya boldogságával találkozhatunk, a szikrázó napfénytől megvilágított enteriőrben. Dénes Jenő, Kriesch Aladár tanítványa, 1939-ben mesteréről írt monográfiájában sajnálkozásának ad hangot Kriesch festészeti technikai kísérletezéseivel kapcsolatban. Felesége arcképe (Pirosruhás nő), 1897 (V.) 16