G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília - Benkő Zsuzsanna (szerk.): Remsey Jenő György (1885-1980) festőművész, író emlékkiállítása (Gödöllő, 2010)

G. MERVA MÁRIA: REMSEY JENŐ GYÖRGY (885-1980) SOKOLDALÚ MUNKÁSSÁGA

nek Remsey Jenő, mert az eredetileg angol származású család Fejér megyében telepedett le Magyarországon belül. A család Pákozdon élt évszázadokon keresztül. Nagyapja, Remsey József csizmadia mester volt, 1848-ban részt vett a pákozdi csatában, Damjanich János futáraként. Róla írta Krúdy Gyula egyik elbeszélését. Remsey Jenő gyermekkorában egy nyarat a nagypapa Fapiac tér 9. szám alatti házában töltött. A Remsey családban volt kúriai bíró, egyetemi tanár, de sok művész, hét festő és Remsey Győző, az egyik unokaöcs a kölni operaház tenoristája az 1960-as években. Remsey Jenőnek nehéz gyermekkora volt. az apa elhagyta a családot, és nem gondoskodott a gyerekekről sem, az édesanya varrásból, babák készítéséből próbálta eltartani a családot. Remsey Jenő az Anyám varr (1909), A szegény bábucsináló asszony (1918), Pythia (Szegény babacsináló asszony) (1915) című művekben állított emléket édesanyjának. Remsey Gizella színésznőnek tanult, elvégezte a színészakadémiát, aztán évekig vándorszínészként kereste kenyerét, majd csatlakozott az 1904ben alakult Thália Társulathoz, ahol drámai szerepeket alakíthatott Ibsen, d'Annunzio, Strindberg műveiben. Remsey Gizella jó barátságban volt a Thália színház díszleteit tervező Gulácsy Lajossal és a Szűz utcai műterem többi tagjával, Erdei Viktorral, Nagy Balogh Jánossal és Fülep Lajossal. 0 mutatta be öccsét, Jenőt a művésztársaságnak. Gizella, aki később Sós Géza szobrászművészhez ment férjhez, S. Remsey Giza néven egy verseskötetet adott ki Könycseppek [sic!] címmel, melyet Remsey Jenő, Gara Arnold és Gulácsy Lajos illusztrált, de az irodalomtörténet nem tud róla. Végtelen szomorúságot, csalódottságot árasztanak ezek a versek, a kötet mottója például: „Minden dallom egy sikolytás, / És mégse, halja senki meg / Nem érti, nem érzi senki / Hogy vergődik egy emberi lélek." Jenő egy térdképet készített Gizella nővéréről, melyet 1909-ben a Kéve-kiállításon láthatott a nagyközönség. 7