G. Merva Mária - Öriné Nagy Cecília - Benkő Zsuzsanna (szerk.): Remsey Jenő György (1885-1980) festőművész, író emlékkiállítása (Gödöllő, 2010)

G. MERVA MÁRIA: REMSEY JENŐ GYÖRGY (885-1980) SOKOLDALÚ MUNKÁSSÁGA

tetben, amelyben a magyar nép monumentális kvalitásait igyekszik saját lelkén át a vászonra vetíteni. 1914-ben rendezett müncheni kiállításunk alkalmával törekvéseinek eredetiségét s egyéni eredményeit a német kritikusok is erősen hangsúlyozták és dicsérték." A háborúban látott borzalmak Sebesültek. 1916 élménye ihlette a Sebesültek című képét, melyet a főváros 4000 aranykoronás nagydíjjal jutalmazott, az Erdélyi menekültek című nagy vásznára pedig Beretvás Hugó-díjat kapott a Kévétől még 1918-ban. Az 1920as kiállítás katalógusában mind a Sebesültek, mind az Erdélyi menekültek című olajfestmény a Magyar Nemzeti Szövetség tulajdonaként van feltüntetve. Elek Artúr is elismerően írt Remsey Jenő művészetéről a Nyugatban az 1920-as Kéve-kiállítás után. Bár Remsey a gödöllői művésztelep tagja, Körösfői-Kriesch Aladár mellett tanulhatta a mesterséget, de mégsem illeszkedik az ő művészete a művésztelep alkotóira jellemző harmóniakereséshez, finomsághoz, lágysághoz, szelídséghez. Remsey Jenőt és művészetét diszharmónia, pesszimizmus, fájdalom, torzító keserűség jellemzi, ő „tépett lelkű viaskodó"- állapítja meg a kritikus. Képein emberi nyomorultakat, elesett embereket, koldusokat, félkegyelműeket, rongyos embereket ábrázol. Gorkij alakjait juttatja Elek Artúr eszébe. A forma is ehhez a kemény mondanivalóhoz igazodik, kezdettől az erős kontúrú rajz és a plasztikus előadásmód jellemezte i3