Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Wehner Tibor: A jelenkori gödöllői textil

102 Wehner Tibor: A jelenkori gödöllői textil A címben szereplő, a dolgozatunk tárgyát jelölő fogalmakat faggatva és körüljárva rögtön felismerhetjük, hogy nehéz terepen járunk: egzakt módon mind a „jelenkori" idő-, mind a „gödöllői helyhatározó, mind a témakört behatároló alany, a „textil" jelentésköre, tartalma is nehezen definiálható, bizonytalanságokkal és esetlegességekkel áthatott, csupán az „a" névelő cáfolhatatlan szerepében és jelentésében lehetünk biztosak. Ezzel mintegy meg is jelöltük vizsgálódási terepünk nehezen meghatározható határait és megfoghatatlanságokba vesző jelenségvilágát, s egyúttal előrevetítettük, hogy csupán feltevéseink megfogalmazására vállalkozhatunk, mintsem biztos kijelentésekre és megállapításokra. Látszólag a „jelenkori" meghatározással van a legkisebb probléma, amelyet a sok vitát keltő és konszenzust nem eredményező „kortárs" fogalom tudatos megkerülése miatt alkalmazunk. Egy közelmúltban közreadott értelmezés szerint „kortársnak nevezzük azt az ambiciózus művészetet, amely az épp aktuális társadalmi valóság időszerű kérdéseihez szól hozzá (legyenek azok szociális, művészeti, filozófiai vagy egyéb felvetések). Nemzetközi szakmai konszenzus alapján, állandó egyensúlyozás; sokszereplős, sokfórumos diskurzusban dől el, hogy konkrétan mely müveket tartanak kortárs műveknek (és melyek maradnak ki ebből a kategóriából)..." — fogalmazta meg az egyik álláspontot a kortársfogalom-értelmezés vitájában Tatai Erzsébet (Akik a passzátszelek fújják. Műértő 2007. 5. sz. 8.). Számomra - mert egy műalkotás esetében egyik eredendő feltétel, hogy az „aktuális társadalmi valóság eredendő kérdéseihez szóljon hozzá", vagyis hogy szükségszerűen korába ágyazott legyen — egy kortárs műalkotás megjelöléséhez tökéletesen megfelel a jelenkori kategória, amely egyben az időbeli elhelyezés illetve meghatározás lehetőségeit is megnyitja. Természetesen vannak azért a további összefüggésekből, így például a (más) helyhez kötődésből is eredeztethető, nehezen kezelhető tényezők: a jelenkorban, a napjainkban alkotó művészek korábbi alkotószakaszainak tevékenysége is szervesen ahhoz a jelenkorhoz kapcsolódik, amely más aspektusokból esetleg már a múlt, egy befejezett, lezárt történet alkotóelemének minősíthető. De egy adott vizsgálati szemponthoz kapcsolódva feltételezhető — a Gödöllőhöz kötődő művészet esetében például Bódis Erzsébet vagy Szuppán Irén nagyívű életművét vizsgálva —, bogy a jelenkor művészeti kezdete a művész pályakezdésének időszakára, a múlt század ötvenes-hatvanas évtizedfordulójára tehető, míg a napjainkból szemlélt jelenkori gödöllői művészet vége a most alkotó fiatal művészek munkásságának majdani lezáridásakor, úgy ötven-hatvan év múlva prognosztizálható. Vagyis a jelenkori művészet ugyanúgy a múlt, a közelmúlt művészete, mint a jelené és a majdan elkövetkező jövőé is. A bevezetőben idézőjelben szerepeltetett „gödöllői" és az ugyancsak idézőjeles „textil" viszonylatában a jelenkoriság tehát olyan összetett jelenségvilágot jelöl, amelyben az idős nemzedékek, a középgeneráció alkotói és a fiatalok is megjelennek, múltba nyúló jelenlétükkel és napjainkban kifejtett, és majdan beteljesedő munkásságukkal egyúttal reprezentálván, hogy itt együttélésről, generációk egymást követéséről, egymásra épülő vagy egymás mellett futó művészeti folyamatokról van szó. És ha mindezt egy ún. iparművészeti ágazat, egy művesség területén, és egy jóllehet nagy múltú, de nagyságrendjét mérlegelve mégiscsak kisváros esetében regisztrálhatjuk, akkor nem túlzó a megállapítás, hogy egy nagyon fontos és nagyon különös művészeti jelenség áll előttünk. Hasonlóképpen összetett kategória a gödöllőiség fogalma. Természetesen leszögezhető, hogy elsősorban a Gödöllőn született, itt élt, itt letelepedett, itt alkotó művészek munkásságából épül a gödöllői művészet, de nem csupán a hely, az élettér, az alkotótér által ide kötődőkéből: a „gödöllői" ugyanis nemcsak a város, hanem a hagyomány ereje által éltetetten a művészeti szellemiség jelölője is, amelynek vállalásához, vallásához nem feltétlenül szükséges a helyben lakás. Azonban nem feledkezhetünk meg arról az alapvető feltételről, hogy a földrajzilag is a városhoz kötődő, alkotótevékenységük révén szorosan a városhoz kapcsolódó, az állandó jelenlét által kiteljesedő művészi munkásság nélkül nincs gödöllői művészet. Ez az alap, amely aztán földrajzilag, térben és szellemileg, a földrajzi vonatkozásoktól függetlenül tágul és tágítható. A gödöllőiség földrajzilag korábban is kiterjedt kategóriaként funkcionált: a környező településeket is művészeti áramkörébe vonta, de gyakran budapesti vagy távolabbi tájakon élő művészeket, művész-köröket is integrált, lazább vagy szorosabb kapcsolatokat alakított ki velük. Az integratív szerepkör vállalása és kiteljesítése a gödöllői művésztelep-hagyományra támaszkodhatott és építkezhetett, az erőteljes vonzó hatás, illetve a kisugárzás áramlatainak éltetésével. Ez kiállításokon, tematikus programok tervének kidolgozásán és teljesítésén, műhely jellegű együttmunkálkodásokban realizálódhatott, amelyekben kiemelt jelentőséget kapott, nagy szerepet vállalt a textilművészet. De hogy mit jelent gödöllői művésznek lenni, illetve mit jelent a jelenkori gödöllői művészeti szellemiség áramkörében élni és alkotni, és melyek ezen gödöllőiség jellegzetes ismérvei a textilművészet vetületében — ez még nehezebben megválaszolható kérdés. A jelenkori gödöllői művészeti jellemzők meghatározásának kísérlete előtt azonban a címben foglalt harmadik elem, a textil-fogalom meghatározásáról sem feledkezhetünk meg. Mint a XX. század utolsó harmadának művé-