Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Sümegi György: A Kecskeméti Szőnyegszövő
A Kecskeméti Szőnyegszövő 67 mázott, 1909. november 16-án keltezett program talán a leginkább illúzió-mentes. Nem az elnyerhető, a vezető mestereknek biztos megélhetést ígérő állami szubvenció igézetében fogant, hanem társadalmi szükségszerűségből tételezi a művészkolónia szerves létrejöttét. Hazai ntűvésztelep-kritikája józan, ám a korban párját ritkítóan éles. „Nagybányára ma, a régi értelemben nincs szükség. Szolnokot mesterségesen alapították, és mesterségesen táplálják. Szükség nem volt rá, eredményeket nem mutathat fel, sikere nincs. Fennmaradása tehát nem indokolt. Gödöllőnél más az eset. Ott egy erős egyéniség körül csoportosultak fiatalok, akiket az az erős, igaz nagy egyéniség vonzott. Később az állam megalapította ott a szőnyegszövő iskolát, melynek vezetését a megtelepedett művészekre bízta. De sok, idetartozó ok miatt, melyeket hosszasan lehetne tárgyalni, a telep nem fejlődik, és amelyik percben Kriesch Aladár otthagyta Gödöllőt, megszűnik művészeti fogalom lenni." (Itt elmondható, hogy a kecskeméti alapításkor a létező, működő művésztelepek működésének, művészeti eredményeinek tanulságait hasznosíthatták, számításba vehették. Kós nézetrendszerében Gödöllő példája a leginkább pozitív.) Kós Károly summázata szerint „művészi, illetőleg iparművészeti tevékenység vidéki kolónia keretében csak úgy lehetséges, ha az a kolónia elsősorban az illető vidék, illető város polgárságának a művészi és az iparművészeti szükségleteit elégíti ki". Vagyis ha „A művészi szükség és a gazdasági szükség megtalálta egymást." 1 7 Falus Elek sokirányú tevékenységének (plakát és könyvcímlapok, grafikai tervek, enteriőr-tervezése) csupán egyfajta tervezői kapacitását kötötte (vagy kötötte volna) le a kecskeméti szőnyegtervezés, valamint a szőnyegszövő intézet művészeti vezetése. (II. Színes tábla) Hiszen Falusnak a feladata annyiban állott, hogy művészi szőnyegtervekkel lássa el az intézetet (terveit Fischer Ármin rajzolta át kockás papírra, a kivitelt, a szövést Medveczky Ilona irányította). A szőnyegszövő fonalait kis részben helyi kereskedőktől (Bognártól északi fonalat), túlnyomóan Temesvárról (szudan, szmirna, perzsa, kula fonalat) szerezték be. Csomózott szőnyegek mellett csomózott párnákat, térítőkét s különféle szövéseket is készítettek. Az elkészült szőnyegek zöme kézi csomózású perzsa volt, de volt közöttük szmirna, szudan, sumák és torontáli is. A Készárú Főkönyv ben rögzítették az elkészült munkák adatait. 1 8 Eszerint mindösszesen 129 különféle méretű és technikájú szőnyeget készítettek, 157 párnát, és 94 db a terítők száma. (A párnák zöme perzsa, de előfordul más is: kula, szmirna kerek párna stb. A szövések zömmel szúrnák és torontáli technikában készültek, a megnevezések között ilyeneket is találunk „torontáli kis terítő", „vászonkötéses kis terítő", „görög csomózású kis terítő")) A szőnyegszövő Főkönyve a működésre vonatkozó legfontosabb beszerzési és eladási adatokat is megőrizte." Ebből derül ki, hogy a vásárlók kivétel nélkül művészek és művészettörténészek, olyan értelmiségiek, akik igényes és választékos enteriőrt alakítottak ki a saját lakásaikban. A feljegyzett vásárlók kivétel nélkül kecskeméti illetőségűek (Kacsóh Pongrácz, Kada Elek, Szánthó Pál) vagy pedig a művésztelepen, a város építkezésein keresztül (Lázár Béla, Majovszky Pál, Málnai Béla, Szivessy Tibor, Vágó László) kerültek kapcsolatba a várossal. A szőnyegek teljes összhangot képeznek Falus azidőbeli szeceszsziós könyvcímlapjaival (Nyugat könyvek). Stilizált, ornamenssé átírt motívumok (vagy fél-motívumok, félbevágottak — Falus szeretett ilyet használni) töltik ki a gyakran dupla vagy tripla bordűrök határolta területet, a szőnyegek belső mezőjét. Stilizált levelek, virágkoszorúk, tulipános, gyöngyvirágos, százszorszépes, madaras (gyakran kazettás rendszerű) kompozíciók váltogatták egymást. Az élénk pirosak, a kicsendülő zöldek s a sötétek a dekorativitást növelték, míg a lilák egyfajta választékos dekadenciáról árulkodtak. Iványi (s néhány tanítványa) stilizáló-dekoratív törekvései mellett Falus szőnyegterveinek van a legtöbb s legközvetlenebb köze 17 A kecskeméti művésztelepi programok együtt: Kemény János: Adalékok a Kecskeméti Művésztelep megalakításához. Művészettörténeti Értesítő, 1996/1-2. 131-142. 18 A Kecskeméti Szőnyegszövő Intézet iratai 1911-1913. Készárú Főkönyv BKM1..X1.120. 7.k. 19 Perzsa, 50 x 53 cm, 45 korona: Vágó László, 1911. szeptember 27.; 4 kisméretű, 2 torontáli és szövött terítő, 16 korona: Kacsóh Pongrác, 1911. október 18.; Perzsa, 48 x 47 cm., 40 korona: Szivessy Tibor, 1911. július 4.; Perzsaszönyeg, 128 x 70 cm., 25 korona: Szánthó Pál, 1911. július 4.; Perzsa, 48 x 51 cm, 30 korona, Perzsa, 49 x 51 cm, 40 korona: Kada Elek, 1912. január 13. és 17.; Perzsa, 116 x 94 cm, 120 korona, Perzsa, 40 x 50 cm, 40 korona: Málnai Béla Művészházból; Perzsa, 214 x 95 cm, 160 korona. Perzsa, 45 x 50 cm, 104 korona: Lázár Béla, 1912. március 5.; Perzsa, 45 x 50 cm, 40 korona: Majovszky Pál miniszteri tanácsos, 1912. január 2. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárs, Kecskemét város iratai, Szőnyegszövő Intézet Iratai 1911-13. Készáru főkönyv. 1., 4., 205-206., 320-21. Lap a Kecskeméti Szőnyegszövő Főkönyvéből
