Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Cebula Anna: A Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének története

98 Cebula Anna is folyamatok — sorozatok, szekvenciák, szériák — összefüggő rendszerben értelmezhetőek. Tehát nem egy, hanem több egymást értelmező munkával lehet pályázni...". (Droppa Judit: Feszültség, Golarits Erzsébet: Egy mintaelem forgatása, Hager Ritta: Emelkedés) A téma meghatározására azért volt szükség, mert a Szombathelyi Fal- és Tértextil Biennále az egész magyar textilművészet egyetlen rendszeres országos fóruma volt, az egyetlen lehetőség arra, hogy az egyéni teljesítmények egymáshoz viszonyítva megmérettessenek, így fontossá vált, hogy a részvételi feltételek tisztázása. A címadás egy téma kiemelésével olyan nagy sikert aratott, hogy attól fogva a biennálék a mai napig tematikusak. így a hatodik biennále címe a textilművészet múltjába visszatekintő, az alapokhoz visszanyúló +- Gobelin lett. A téma megfelelt a textilművészetben észlelhető változásoknak. A korábbi évek kísérletező művészei szövött munkákat adtak be a kiállításra. Közülük kiemelném a gyűjtemény számára megvásárolt legjelentősebbeket: Nagy Judit: Szövés = életmód, Polgár Rózsa: „Egy takaró 1945-ből, Péreli Zsuzsa: Amnézia, Solti Gizella: Egy fél csíkos kabát, Pászthy Magda: Elvágyódás valamint Széchenyi Lenke: Föld című munkáját. A következő, hetedik biennále (1982) témája sok vihart kavart. A Szervező Bizottság a Textil utópia címet adta a Falés Tértextil Biennálénak. A címmel sugallt tematika mellett szólt az a tény, hogy a műfajban némi megtorpanás volt észlelhető. Nemcsak nálunk, Magyarországon, hanem a többi textilbiennále, triennále színhelyén: Lausanne-ban, Linzben és Lódzban is. A témakijelölés látszott a legjobb megoldásnak, amivel előre lehet lendíteni a műfajt. így születtek meg az ideális textilt bemutató utópiák. Ezek közül talán a legutópisztikusabb munka, amely a gyűjteményt is gazdagította, Székelyi Kati: Növekvő frekvencia című géz alapra gépi varrással készült alkotása. Ezen a biennálén a „textil utópia" egyenlő volt az elképzelt, vagy a képzeletbeli textillel, esetenként akadtak olyan munkák is, amelyeknél maga a technika, vagy az anyag tűnt utópisztikusnak. Az utópiát a nyolcadik biennálén a Textilrealizmus, a textil realitás követte témában és címében egyaránt. A lebegésből a valóság talajára kellett a művészeknek visszatérniük, hogy munkáikkal megfeleljenek a biennále kiírásnak. Érdemes itt megemlíteni Kecskés Ágnes gobelinjét a: Minimális textilt, valamint Bódy Irén Zöld madár című kékfestés technikájával készült alkotását. Bár különböznek a technikában és a témában, ám megegyeznek a realisztikus megjelenítésben. 1986-ban, a kilencedik biennále kivételt jelentett a címadás folytonosságában. Talán a szakma megérezte a képzőművészet visszavonhatatlan hatását a textilművészetre. Sok kiváló munka született erre a biennáléra, és ezekből a textilgyűjtemény is tudott gyarapodni, Polgár Rózsa: Anyaság, Szenes Zsuzsa: Törékeny új szelídek, Kecskés Ágnes: Eg és föld.) Volt itt szövött, festett és applikációval készült munka egyaránt, hagyományőrző munkák és a jövőt kereső kísérletek. Gobelinesek és „új textilesek". Ez a kettősség mutatkozott meg a tizedik, jubileumi biennálén is, amelynek az alkalomhoz méltón a Tisztelet Szombathelynek címet adták. A textilesek egy része, elsősorban a gobelinesek, a város arcának, épületeinek, címerének vagy címerjavaslatának ábrázolását választották témául. A másik társaság egymástól nagyon különböző módon próbálta megfogalmazni a városhoz, a textilhez, saját életének, textilművészetének Szombathelyhez kötődő részét. Az előbbiek közül kiemelem Kecskés Ágnes elegáns gobelinjét Szombathely emlékeinek, szobrainak képével, Nyerges Éva - Oláh Tamás gobelin szalagját; amelyen nemcsak épületek és Szombathely nevezetességei láthatóak, hanem az egyes években sikereket elért gobelinek képe is [Tisztelet Szombathelynek). Lévai Nóra, pedig egy várostérképet készített foltvarró és cérnastoppoló módszerével Városrendezési terv címmel. Hager Ritta Felhők című munkája talán a Savaria felett lebegő történelmi légkört jelképezte. Balázs Irén elkészítette saját Számvetését az elmúlt időszakról. Tóth Sándor Három emlékoszlop című alkotását Savaria római kori ISIS szentély oszlopai ihlették. Az első tíz, dicsőséges biennále után, amely az 1968—1988-ig terjedő éveket ölelte át, a kilencvenes évek elején nagy fordulat következett be a gyűjtemény életében. Átkerült a Szombathelyi Képtár újonnan, erre a célra megépített raktárába. Ettől kezdve a biennálék megrendezésére is a Szombathelyi Képtárban került sor. Ali. biennále a Párbeszédek címet kapta. A kiállított művek megmozgatták a közönség fantáziáját. A kiállítás, bár maga mögött tudhatta a nagy évtizedet, egyenletes, igen látványos munkákat sorakoztatott fel a nagyérdemű közönség előtt. A gyűjtemény számára állami támogatással többek között a következő műveket vásárolták: Balázs Irén: Azonosságkülönbséget, Szenes Zsuzsa: Egy kis kapuját, Forma Anna: Állatos kárpitját. 1992-ben a Költészet címmel hirdetették meg a Fal- és Tértextil Biennálét. Az aranykor visszavonhatatlanul véget ért, ennek legvilágosabb jele az iránta érzett nosztalgia volt: a remekművek, amelyek akkor születtek, végérvényesen a múlté lettek, és a művészettörténészek kutatásainak céljává váltak. Ebben a szélcsendesnek látszó időben, mégis sokféle mozgás volt észlehető, ez az időszak készítette elő, és teremtette meg végül a következő periódust. Hogy ebben a periódusban merre fog vezetni az út, azt nehéz volt előre megjósolni, új idők szele fújt, a biennálékha bekapcsolódó fiatal generációval egy új világ lehetőségei előtt állt a textil. Néhány név a fiatal generációból: Häuser Bea, Hegyi Ibolya, Lencsés Ida, Nagy Judit, Pápai Lívia, Verczkey Szilvia. Visszatekintés a múltba a jelen eszközeivel, ez Bakó Ilona Justitia című művén is érzékelhető, valamint az új gobelinművészet fel támasztójának, Ferenczy Noéminek állított emlék-kárpitban is megvalósult, amit Häuser Beáta készített [Noémi). Pászthy Magda Ódája reprezentatív példa a III. Biennále monokróm féldomború megoldásának. A 13. Fal- és Tértextilbiennále 1994-ben került megrendezésre számos más programmal együtt, (Europen Textil Network - konferencia, divatbemutató). A téma: Egyéni utak. Ennél jobb nagyobb alkotói szabadságot adó, kiírás nem is