Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Cebula Anna: A Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének története

A Szombathelyi Képtár textilgyüjteményének története 99 létezhetett. A cím semmi kötöttséget nem jelentett. A biennáléra beérkező alkotások rendkívül színes, szerteágazó, témában és megjelenítési formában gazdag kiállítást eredményeztek. Ennek egyik megkapó példájával sikerült gyarapítanunk textilgyűjteményünket: Bakó Ilona Behívó című alkotásával, amely Krisztus keresztre feszítésének állít emléket. A téma teljesen másfajta megközelítésével Nyerges Éva és Oláh Tamás Szentély című munkájában találkozunk, ahol a mai kor emberének bálványát, a filmhőst láttatják. A Millecentenárium évében a textiles szakma a történelem, a múlt felé irányította figyelmét, így a Biennale Bizottság a Millecentenárium 7996-ban határozta meg a kiállítás témáját. Az alkotók többféleképpen reagáltak a kiírásra. Nagy többségük visszanyúlt a magyarok ősi kultúrájához, amelyhez elszakíthatatlanul hozzátartozik a pogány magyarok vallási kultúrája, így a sámánok és eszközeik is. A műveknek ebbe a csoportjába tartozik egy igen díszes, légies megmunkálásra valló alkotás, amelyet Kozma Vera készített, és a gyűjteménynek ajándékozott: A sámán is velünk jött című munka, amely sámánöltözékből áll, a fejfedőtől a kellékig. Volt, aki a honfoglaló magyarok idejéből való ruházat motívumaiból merített. (Sütő Éva: Őseink fejfedői). Akadtak néhányan, akiket a kereszténység felvétele ihletett meg és az államalapítás. Itt a jogar, az országalma jelentek meg motívumként. És természetesen néhányan igen szabadon kezelték a megadott témát. A honfoglalás 1100. évfordulójának ünnepét szívükben, lelkükben, saját élettapasztalataik szerint élték meg. Ennek lehetne példája a Gyűjtéseim címet viselő munka, amelyet Simonffy Márta készített és a hazánkban fellelhető növényvilágból ad ízelítőt a nézőnek. Itt szeretném megemlíteni Solti Gizella Himnusz című munkáját, amely 1996-ban, a Millecentenárium évében hét másik gobelinszövő művész munkáival együtt a budavári Sándor Palota patinás épületében került bemutatásra a Szövött Himnuszok című kiállításon. A gobelinszövés bravúros megfogalmazásával találkozunk ennél, a Honfoglalás 1 100. évfordulójára készült műnél, amelyen a művésznő a középkori szárnyas oltárok triptichonos szerkezetét használta fel kiindulópontként a színben és tartalomban gazdag munkánál. Nagy örömünkre ez a méltóságteljes gobelin 1997 óta gyűjteményünket gazdagítja. A biennálék közül a legutolsó, a 15. Fal-és Tértextil Biennále az 1848—49-es eseményeknek tisztelegve a Szabadság címet kapta. Ezt a fogalmat a művészek kétféleképpen értelmezték. Az egyik csoportba tartoznak azok a művek, amelyek a szabadságharcra emlékeztek, míg egy másik csoport alkotásai a művészi szabadságot reprezentálják (Vereczkey Szilvia: Anyagtársítás szabadon). A hetvenes évektől nemcsak a művészi indíttatású, egyedi textil műveknek volt fóruma Szombathelyen, hanem 1973tól az ipari textileknek is. Ezeknek a biennáléknak akkoriban az volt a feladatuk, hogy az iparban létrehozott textíliák esztétikai értékét hangsúlyozzák ki. Pár éve - a magyar textilipar hanyatlása után - az Ipari Textilbiennále címet felváltotta az „Alkalmazott Textilbiennále" elnevezés. Ez a megfogalmazás jobban illett arra a tevékenységre, amelyet a művészek a 90-es években folytattak - kis szériák vagy egyedi darabok jelentek meg, esetenként a művészek magáért az alkotásért hoztak létre egy-egy darabot. Jelenleg a triennále a modern Textildesign elnevezést viseli. A textilgyűjteménynek ez a része csak az első biennálék anyagából tevődik össze, ezért nem ad átfogó képet — a fal- és tértextil biennálék anyagából beszerzett művekkel ellentétben — „új ipari textilművészetünk" több mint harminc esztendejéről. A gyűjteményben többek között Bajkó Anikó, Bem Valéria, Droppajudit, Erdei Irma, Molnár Mária, Fehérné Markó Kamilla, Kiss Pál Lászlóné és Pauli Anna munkái találhatóak. A gyűjtemény harmadik alegységének létrehozását az 1975-ben megrendezett Magyar Miniatűrtextilek Kiállítása alapozta meg. A tárlatnak olyan nagy volt a sikere, hogy 1976-ban nemzetközinek hirdették meg, és azóta tizenhárom biennále és két triennále került megrendezésre. Ezzel a világ legrégebbi rendezvényének számít Szombathely, így Magyarország, a minimális formátumú textilmunkák műfajában. A kiállításokon eddig több mint 30 ország közel 2500 alkotója fordult meg munkáival. A több mint 1200 darabos gyűjtemény jórészt a művészek nagylelkűségének köszönhetően növekedett ekkorára. Megtalálhatóak itt kis gobelinek (Polgár Rózsa: Ariadné fonala), vannak textillel kombinált fa-, fém-, toll-, papír-, és háncsmunkák (Harmati Zsófia: Fűszövet, Phelphin Simone: Repedések, Rudzka Habisiak Jolanta: Utazásaim ciklusból, Susuki Junko: Hal, Paavola Maria: Északon). Találhatók itt finom csipkéből és cementből készült művek is. A minitextilek kis méretét a művészek az anyag lehetőségeivel ellensúlyozzák, a tervezők ontják az ötleteket, variációkat. A minitextil témájában nincsenek szembetűnő nemzeti sajátosságok, nem léteznek iskolák, a textilesek nem tömörülnek csoportokba. Mégis időről időre felbukkannak divatok, tendenciák: hol a textiltől idegen anyagokkal dolgoznak szívesebben az alkotók, hol pedig a természetes anyagok felé irányítják a figyelmüket. A Szombathelyi Képtár textilgyűjteményében még egy jelentős rész különíthető el: Rózsa Anna elhunyt ipari textiltervező életművéből a Képtár részére Ruttkay Mariann kb. 200 darabból álló egységet ajándékozott, amely bemutatja Rózsa Annának az ipar számára tervezett fejkendőit, sálait, vállkendőit és ponchóit. A szombathelyi Savaria Múzeumban 1970-ben megnyitott első Fal- és Tértextil Biennále után, a ma már nagy múltra visszatekintő, a textilművészetet megújító alkotók 2002-ben rendezték meg azt az összegző kiállítást, amellyel lezárták a textilbiennálék nagy korszakát, hogy 2003-ban megkezdődhessen a textiltriennálék új időszámítása. A döntést arról,