Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Bárki Gergely: „A tű Gauguinje"- Berény Róbert hímzései
86 Bárki Gergely „A tű Gauguinje" Berény Róbert hímzései Berény Róbertet elsősorban festőként, kiváltképp az avantgárd szemléletű Nyolcak művészcsoport tagjaként tartjuk számon, de plakátművészete révén is elfoglalta méltó helyét a magyarországi művészet történetében. Kevésbé ismert illusztrátori, karikaturista, muzsikusi, zeneszerzői, valamint a pszichoanalízis területéhez köthető tevékenysége, és műszaki újításai, találmányai is az életmű még felfedezésre váró területeit képviselik. Iparművészeti tevékenységét hasonló homály fedi, holott éveken keresztül az általa tervezett hímzések jelentették legfőbb megélhetési forrását. A hímzésekhez való vonzódását tükrözik már a legkorábbi, 1906—1907 körüli Berény képeken is hangsúlyos motívumként felbukkanó hímzett szobadíszek, terítők, ágytakarók, párnák (V. Színes tábla). Nem tudjuk, hogy pontosan mikor kezdett hímzésmintákat festeni, de a komolyabb, már kiállításokra irányuló munkája e téren valószínűleg csak 1911 táján kezdődhetett. A korszak lakberendezési és viseleti divatjában egyaránt népszerű volt a kézimunka. A különböző stílusú, ízlésvilágú hímzésminták igen elterjedtek voltak, és a művészek közül is sokan készítettek hímzésmintákat. Egy érdekes anekdota szerint — a Nyolcak körénél maradva - például Kernstok Károly első felesége is szeretett kézimunkázni, de mindig arról panaszkodott, „hogy Károly nem tervezett neki hímeznivalót."' A történetet Kernstok egykori nyergesújfalusi modellje, Ridly Franciska mesélte, aki Lesznai Anna hímzéseivel kapcsolatban is érdekes adalékokkal szolgált: „...egy Lesznai-párna, az nagy szó volt, egyedi példány, Kosztolányinénál is volt egy példány". 2 Berény Róbert feltehetően a Nyolcak 1911 -es kiállításán vendégművészeként kiállító Lesznai Anna sikerén felbuzdulva kezdett hímzéseket tervezni. A kiállítást valóságos médiadömping övezte. A magyarországi sajtóban kiállításról soha előtte és azóta sem jelent meg annyi cikk, mint a Nyolcak 191 l-es tárlatáról. A korabeli vélemények erősen megoszlottak: a kritikák egy része lelkesen üdvözölte a modern fiatalok térhódítását, a többség azonban értetlenül állt, elsősorban Berény Róbert képei előtt. A francia Fauve-okkal már 1906-tól 1908-ig, Párizsban kiállító művész ekkor mutatkozott be első ízben nagyobb kollekcióval Magyarországon. Berény összesen 49 olajképet és számos grafikát állított ki. Cézanne-i szerkesztésű csendéleteinek vad színharmóniáit, aktjainak torz anatómiáját, portréinak és csoportos kompozíciónak expresszivitását nem tudta magáévá tenni sem a konzervatív szemléletű sajtó, sem a kiállításra járó átlagközönség. Az effajta „modernkedés" ellen valóságos hecckampány indult a sajtóban. A legérdekesebbek azok a karikatúrák, amelyek a kiállított művek azonosításában is sokat segítenek. A Fidibusz című lap egyik 1911 májusi számának címoldalán megjelent karikatúráján Berénynek hat, elsősorban még fauve-os periódusában született festménye ismerhető fel, 3 (1. kép) és a rajz alján Lesznai Anna hímzett párnái is felfedezhetők. Nem csupán a Nyolcak, de Lesznai is megkapta a magáét: a rajzoló kifigurázta a művésznő által alkalmazott, ártalmatlan, népművészettől kölcsönzött motívumokat is, azáltal, hogy a Nyolcak festményeinél sérelmezett vulgaritást szimbolikusan átvetítette a párnákra is. Ám a karikatúra nem tükrözi híven az egykori enteriőr látványát. Lesznai hímzésein nem szerepeltek ún. termékenységszimbólumok, és a párnák természetesen nem a földön hevertek, hanem Berény nagy csoportos képe, az 191 l-ben festett Sziluettes kompozíció alatt, egy padon voltak kiállítva. A rendelkezésünkre álló dokumentumok arról tanúskodnak, hogy ezen a kiállításon a Nyolcak festőitől származó alkotások nehezen találtak gazdára. Berény nagy, retrospektív kollekciójából is csupán kilenc művet vásároltak meg, ám Lesznai hímzései meglehetősen kelendők voltak. A kiállításnak 1 Horváth Béla interjúja dr. Zsiga Imréné, szül. Ridly Franciskával és testvérével, Irénnel. Kézirat. Magántulajdon. 2 U.o. A közlést megerősíti, hogy a Nyolcak 191 l-es kiállításán Kosztolányi Kann Gyula valóban vásárolt egy Lesznai-párnát. Forrás: Almanach a Nemzeti Szalon Nyugdíj Intézete javára (A Nemzeti Szalon Almanachja. Képzőművészeti lexikon). (Szerk.: Déry Béla, Bányász László, Margitay Ernő] Budapest, 1912. 274. 3 A képek azonosítását Id.: Kovács Bernadett: Képek a „Nevetőkabinet"-ből avagy a Nyolcak festészete a karikatúrák tükrében. Artmagazin, 14 (IV. évfolyam), 2006-2, 57. A S-iik , .. 1. A Fidibusz című élclap borítója, 1911. május 5.
