Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Bevezető

Bevezető A Gödöllői Városi Múzeum 2007-ben rendezte meg — a gödöllői szövőműliely a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanműhelyévé nyilvánításának századik évfordulója tiszteletére — A gödöllői szőnyeg 100 éve című kiállítását. A kiállítás bemutatta a gödöllői művészek által tervezett, vagy a gödöllői szövőműhelyben készült, eddig megismert kárpitokat vagy azok vázlatait, kartonjait. Három helyszínen rendeztük meg a kiállítást, együttműködve a Petőfi Sándor Művelődési Központtal, amelynek kiállítótermében bemutattuk az 1920-at követő években Gödöllőn, Nagy Sándor és felesége, valamint a Remsey család által működtetett szövőműhelyek eddig beazonosított munkáit. A Gödöllőn 1998 óta működő Gödöllői Iparművészeti Műhellyel közösen állítottuk ki a Gödöllőn vagy a Gödöllői Iparművészeti Műhelyben napjainkban alkotó textilművészek munkáit. A kiállításhoz katalógus is készült, amelyben tanulmány foglalja össze a gödöllői szövőműhelyek történetét, és megtaláljuk benne a kiállított tárgyak jegyzékét és a kiállítási anyag igen jelentős részét, színes reprodukciókon. A kiállításhoz kétnapos tudományos konferencia kapcsolódott, amelyen a centenáriumi kiállítás előkészítése során felmerülő, de a katalógus tanulmányában nyitva hagyott kérdésekre kerestük a választ. A kötet első dolgozataiban a tanműhelyeket mutatjuk be. Ilyen a gödöllői szövőműhely és a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kapcsolata 1907-ben, és később, az 1920-as 1930-as években (Prékopa Ágnes). A szövőiskolával azonos időben alapított csipkeműhelyek történetének bemutatásával összehasonlíthatjuk a kétféle textil iskolát, mint a huszadik század elejének magyarországi háziipari és iparművészeti műhelyeit, tanműhelyeit (Erdei T. Lilla). A dolgozatok második csoportjában a gödöllői művésztelep alkotásainak egy-egy részletkérdését vizsgáljuk meg. A művek között fontos a képkárpit szerepe, ezért kötetünk a képkárpit fogalmának meghatározásával, a képkárpitok bemutatásával is foglalkozik. Ehhez illeszkedik a gödöllői művésztelephez kapcsolható, 1920-ig tervezett vagy készített képkárpitok jegyzéke, amely először kerül az olvasó elé, az eddig megismert és gödöllőinek tartott képkárpitokat összegyűjtve, képpel bemutatva, a kötet Mellekleteként használhatjuk (Farkas Zsuzsa). Külön tanulmány foglalkozik az egyházi megrendelések kérdésével, Fieber Henrik és a gödöllőiek kapcsolatával. (Semsey Réka). Speciális kérdés a kárpitok elemzésénél a kopjafa, fejfa kifejezések használata, amelyet most egyik néprajzkutató kollégánk vizsgált meg (Fábián Balázs). Az ikonográfiái kérdések mindig felmerülnek a gödöllői művészteleppel kapcsolatban, különösen érdekesek a mitológiai ábrázolások és megjelenésük a kárpitokon (Gellér Katalin). A gödöllői művésztelephez tartozó fiatal művészek, tanítványok kárpitművészetét is fontosnak tartottuk: összefoglaltuk a Céhbeliek és a Cennini Társaság kiállításait, tervezési munkáit (Benkő Zsuzsanna). A kötet harmadik részében kitekintést tehetünk más magyarországi textilművészeti érdekességekre. A gödöllői művésztelep példája nyomán alapították a Kecskeméti Művésztelepet, ahol szintén jelentős szerepet töltött be a helyi, Kecskeméti Szőnyegszövő. A két művésztelep megalakulásának, támogatottságának, munkájának összehasonlítását is érdemesnek találtuk megvizsgálni (Sümegi György). Az államilag támogatott, művészeti oktatáshoz kapcsolódó művésztelepek mellett egyéni alkotók tevékenységében is fedezhetünk fel érdekes párhuzamokat, Ferenczy Noémi, Lesznai Anna és Berény Róbert textilművészete és a gödöllőiek szellemisége között (Pálosi Judit, Török Petra, Bárki Gergely). A kiállítás előkészítésekor többször kapcsolatba kerültünk magángyűjteményekkel, a műkereskedelemmel, és felbukkant több, A gödöllői szőnyeg 100 éve című kiállításon bemutatott kárpit. Érdemes megjegyezni, számon tartani azokat a műveket, amelyek most még nem köthetőek teljes bizonyossággal a gödöllői művészek nevéhez, előkerülhetnek azonban olyan tervek, dokumentumok, amelyek alapján a későbbi kiállításokon már helyük lehet. Ezek bemutatására is sor kerül kötetünkben (Kiss László).