Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Török Petra: „...kivágás a mágikus végtelen szőnyegéből"- Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája

76 Török Petra: ...kivágás a mágikus végtelen szőnyegéből" Lesznai Anna textilmunkái, hímzései és elfeledett manufaktúrája „Mire kifogytál tettekből és csókból úgy ezeket vedd elő a fiókból szivárvány selymét színszálakra fosszad fóld kerekségét kis képekre osszad" (Lesznai Anna: Táltos remény) Lesznai Anna 1912. június 23-án kelt levelében így válaszolt Koronghi Lippich Elek megkeresésére: „Mélyen tisztelt méltóságos úr! Külföldi útról hazatérve az Iparművészeti Társulatban értesültem róla, hogy méltóságos úr érdeklődött munkáim iránt és beszélni kívánt vélem. Sajnos csak egy napig időztem Pesten — s nem tehettem eleget kedves érdeklődő üzenetének, de remélem, hogy ősszel, ha ismét pesti lakos leszek, felkereshetem méltóságos urat hivatalában. Hálásan veszem, ha úgy egyéni törekvéseim, mint 'háziipari iparkodásaim figyelmet és jóindulatot keltenek. Igaz tisztelettel: Lesznai Anna!'

1 Koronghi Lippich Elek levele nem maradt fenn, így nem tudjuk, milyen ismeretek birtokában, milyen intenciókkal kezdeményezte a találkozást a miniszteri tanácsos, oly sok művésztelep és iparművészeti kezdeményezés bőkezű támogatója, az akkor még csak 27 esztendős, de már jónéhány jelentős tárlaton bemutatkozó iparművésznővel és egyben a Nyugatban rendszeresen publikáló, közismert és önálló kötettel

2 is rendelkező költőnővel. Koronghi Lippich Elek személye az egyetlen dokumentálható közös pont Lesznai Anna és a gödöllői művészek között. Ez vajmi kevésnek tűnik első pillanatban, ám ha betekintünk Lesznai Anna ezidőben írott naplójegyzeteibe, ilyen sorokkal találkozhatunk: „Szép szőnyeget szeretnék szőni, amelyre minden írva volna mit szerettem, régi énem s mai énem, az, ki csudálkozott, s örült (...) ".

3 Figyelembe véve, hogy szó szerint is ezer szállal kötődött a textilművészethez, a színek, fonalak, gombolyagok világához, talán ez a rövid, dokumentumértékű levél segíthet felfedezni azokat a hasonló törekvéseket, amelyek párhuzamosan voltak jelen Lesznai Anna és a gödöllőiek tevékenységében, és amelyek jól jellemzik a kort, amelyben éltek, a világot, amelyre reflektáltak — térbeli és szociális körülményeikben is megmutatkozó távolállásuk ellenére. A következőkben — végigtekintve a Lesznai életmű textilművészeti munkáin - felhívom a figyelmet azokra a tényezőkre és sajátosságokra, amelyek tipikusnak tekinthetőek mind a gödöllőiek, mind Lesznai Anna, mind pedig a velük párhuzamosan létező és rokonságot mutató nemzetközi szecessziós mozgalmakban és textilművészeti törekvésekben. A művészeti törekvések népművészeti gyökerei A századfordulón egy jólnevelt, megfelelően oktatott arisztokrata kislány életéből nem maradhatott ki a rajztanulás sem. Bár életének e korai időszakáról dokumentáció hiányában keveset tudunk, emlékezéseiben Lesznai minduntalan viszszatért egy olyan momentumra, amely művészi, alkotói identitását alapvetően meghatározta. Ezzel a történettel Lesznai megteremtette a maga ősmítoszát, művészi eredetmondáját. Egy olyan alkotótól, aki - akárcsak a gödöllőiek a népi ornamentikából építkezik, nem meglepő, hogy ez a népművészettel való találkozása volt. 1965-ben egy Vezér Erzsébet által készített interjúban

4 maga Lesznai mesélte el e kezdeti próbálkozások történetét, az édesanyja akkoriban divatos petit point-jainak elutasításától a piros és kék konyharuhák történetéig, amikre nyolc évesen először rajzolta rá a paraszt1 Lesznai Anna levele Koronghi Lippich Elekhez, 1912, OSZK Levelestár 2 Lesznai Anna: Hazajáró versek. Budapest, 1909, Nyugat kiadása 3 Lesznai Anna naplójegyzete, Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V.3670/43/1 (1912) 4 Vezér Erzsébet: Beszélgetés Lesznai Annával (1965. jún. 23.) In: Emlékezések. (szerk.): Vezér Erzsébet Budapest, 1967, Irodalmi Múzeum. 10-11. Lesznai Anna hímzésével a körtvélyesi ház teraszán, 1920-as évek vége, magántulajdon