Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Semsey Réka: Adalékok Nagy Sándor (és Fieber Henrik) egyházművészetben játszott szerepéhez- A gödöllői szőnyegszövő műhely jubileumának ürügyén

40 Semsey Réka a Nagy Sándor házban található dalmatika kartonja, amelynek oldalán a „Hermina út" felirat talán a készítőre, azaz a Hermina úti zárdára utalhat. Fieber Henrik 1920-ban hosszas betegeskedés után meghalt, ezért a néhány évvel korábbi, 1918-ban a Díszítőmű­vészetben megjelent írása gyakorlatilag a liturgikus öltözékkekel kapcsolatos nézetei, illetve a megvalósításukra irányuló törekvései összegzésének tekinthető: [a 19. század miseruhának] „másik hibája az alakos ábrázolás makacs szerelme. Min­den miseruha hátán feszület vagy szentek egész alakja került, teljesen textilellenes, plasztikus stilizásában, szembántó, vad színösszeállításban, és a virágornamensek naturalisztikus orgiájában. (...) Az Iparművészeti Iskola régóta szívós harcot küzd ezen ízléstelenség ellen. Mihalik tanár belemélyedve ezen tanulmányokba, szeretettel karolta fel a reformot, amely lényegében a régihez való visszatérés, szabás, díszítés, elhelyezés, textil szerű hímzés, a témák naturalizmustól mentes stilizálásában áll. (...) Az eddigi kísérletek fényesen si­kerültek." 1* Az 1930-ban Takács Menyhért, gödöllői premontrei prelátus pappá szentelésének 30. jubileumára a gödöllői szövőműhelyben, Nagy Sándor tervei alapján készített, jelzett miseruha mind gobelin-technikájú kereszt­betétjét, mind készítésének késői időpontját tekintve kilóg az eddig ismer­tetett darabok sorából. A miseruhát díszítő Fájdalmas Krisztus, Péter és Pál apostolok, a kassai vértanuk, valamint a Fájdalmas Szűz és premont­rei szentek (továbbá korábban Glattfelder püspök miseruháját díszítő Jó Pásztor és angyalok) alakjai arról tanúskodnak, hogy a teória és a gyakor­lat nem mindig ért össze, és Nagy Sándor nem osztotta minden esetben Fieber és Mihalik alakos ábrázolásokkal kapcsolatos kifogásait. Az eddig ismert konkrét miseruhák kapcsán megállapítható, hogy azok minden eset­ben olyan egyházi személyek számára készültek, akikhez Nagy Sándort sze­mélyes kapcsolat fűzte, és akiktől más, nagyléptékű megbízásokat is kapott. Nagy Sándor dr. Takács Menyhért jubileumi ornátusának miseruhájában (archív fotó) Gödöllői Városi Múzeum 28 Fieber Henrik: A miseruha alakja és díszítése. Díszítőművészet, 1917-1918. 81-85.

Next

/
Oldalképek
Tartalom