Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Erdei T. Lilin: Csipkeműhelyek a 19. század végétől a 20. század közepéig

Csipkemühelyek a 19. század végétől a 20. sztízad közepéig 21 Állami támogatású tanműhelyek - munkatelepek Az első tanműhelyek és mimkatelepek állami kezdeményezésre jöttek létre az 1880-as években. A szükséges munkaeszközök mellett az állam biztosította a szakképzett tanárokat, egyes iskolákban ösztöndíjat fizetett a hallgatóknak, és a képzés végeztével - több-kevesebb sikerrel - bonyolította a kereskedelmet. A hallgatók egy része az iskola elvégzése után továbbra is az iskola kötelékében maradhatott, mint munkásnő. Ebben az esetben a magánkezdeményezésű üzletekhez hasonló feltételek mellett dolgozhatott. Az iskolák arra törekedtek, hogy olyan helyen hozzanak létre műhelyeket, ahol a csipkekészítésnek már hagyományai voltak. Nönevelö iskolák A nyilvános nőnevelés alapjait egy 1868-ban kiadott törvény vetette meg. A legfelsőbb népiskolák leányiskoláiban, a tanítónőképzőkben és a nőipartanodákban az elméleti tárgyak mellett a női kézimunkák oktatása is kötelező tárgy lett. Kezdetben pontos tanterv nem határozta meg a különböző technikák tanítási rendjét, ami csupán az iskola szaktanítónőinek képzettségétől és jártasságától függött. 1872-ben megalakult a Nőiparegylet (később Országos Nő iparegylet), amely a nők képzését és keresethez jutását volt hivatva segíteni. Nőipar- és kereskedelmi tanodát nyitottak, a kész munkáknak raktárakat létesítettek, ipar és kereskedelem terén üzletet nyitó nőknek szerény segélyt is tudtak biztosítani.

6 A Zágrábi Állami Nőipariskolában készült csipkék közül az ezeréves évforduló kiállítására készített varrott gallért és kézelőt, valamint egy vert csipkezsebkendőt ismerünk. Körmöczbányai Állami Csipkeverő Tanműhely Felvidéken a csipkeverésnek évszázadokra visszamenőleg nagy hagyománya volt. Az alsó-magyarországi bányavidékek bányavárosaiban már a 17. században készítettek vertcsipkét, amit a csipkárok (tót házaló csipkeárusok) kínáltak eladásra az Alföld, Erdély és a Dunántúl településein. Nagy szerepe volt ennek az előzménynek az első állami finanszírozású, kizárólag csipkeverés oktatására létrehozott iskola helyének kiválasztásában. Az Állami Csipkeverő Tanműhelyt

8 1884-ben alapította a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter

9 Sóváron. Eredetileg vándorműhelyként alakult:

1

0 1884 és 1886 között Sóváron, 1886-1888 között Hodrusbányán (Selmeczbánya együttműködésével) folyt az oktatás. Ezt követően a Körmöczbányához tartozó Jánoshegyre költözött a tanműhely, ahol egészen megszűntéig, az 1920-as évekig működött. A környező hegyi falvakban kis műhelyek sora alakult: Jánosréten, Kékellőn, Kunosvágáson, Ohegyen, Urvölgyben, amik mind a körmöczbányai központ irányítása alatt álltak. A Csipkeverő Tanműhelyről szóló adatok szórványosak és ellentmondásosak. A tanidő két év volt. Két csoportban, egy kezdőben és egy haladóban folyt az oktatás. Az alapkövetelmény az elemi iskola elvégzése volt. 12 éves korukban vették fel a növendékeket, akik ösztöndíjat is kaptak. Az iskola elvégzése után iparosnőként továbbra is az iskola kötelékéhez tartoztak. Egy 1897-es adat szerint" 1884 és 1896 között 251 tanuló járt az iskolába. Három szaktanítónő oktatta a tanulókat, egy munkafelügyelő készítette a rajzokat és felügyelte a munkát. Az egyetlen ismert munkafelügyelő Angyal Béla (1947-1929) a bécsi akadémián tanult festő, rajztanár volt. O készítette a rajzokat, amelyek a hagyományos népi mintakincsre épültek, de már a századforduló új látásmódját tükrözték. Testvére, Körmöczbányai kocsitakaró, 1898 Tervezte: Angyal Béla, Kivitelezte: Körmöczbányai Állami Csipkeverő Tanműhely Forrás: Iparművészeti Múzeum Adattár, Fit. 19638. 6 Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben különösen 1867 óta. Budapest, 1932. MTA. 246-262. 7 Szterényi József (szerk.): Mintalapok iparosok és ipariskolák számára. Budapest, 1896. 15. 8 Nevét nem megalakulásának, hanem letelepedésének végleges helyéről kapta. Egyéb használt megnevezései: Körmöczbányai csipkeverő-tanműhely, Körmöczbányai Állami Csipkeverő Iskola, Csipkeverő Állami Tanműhely, Körmöczi Állami Csipkeverő Műhely. 9 Szterényi József: Az iparoktatás Magyarországon. Budapest, 1897. Pesti Könyvnyomda. 543. 10 Víg Albert: Magyarország iparoktatásának története az utolsó száz évben különösen 1867 óta. i. in., 414. 11 Szterényi József: Az iparoktatás Magyarországon, i. m., 311.