G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

EGYHÁZI ÉLET ÉS VALLÁSI NÉPSZOKÁSOK - Lábadi Károly: REFORMÁTUSOK GÖDÖLLŐN

292 J7 hozni, valameddig eö Excellentiája meg nem engedi. 6. Hogyha keresztelés vagy halott, vagy esketés leszen."

2

4 Az intésekkel és fenyegetésekkel mit sem törődtek a gödöllői atyafiak. Virág Mihály dunamelléki püspök tanácsára elhatározták „Hogy mihelyt a megholtnak teste a parochiáról kimozdíttatik, azonnal beszállítsák oda Giczei János palotai prédikátort."

2

5 Vasárnap Bertha Sándor fóti és Balogh János (sziget)monostori prédikátorok eltemették az elhunyt lelkészt.

2

6 Másnap már Beleznay Miklós gróf, a Pest megyei protestánsok pártfogója levelet

2

7 intézett a gödöllőiek ügyében a reformátusok bécsi ágenséhez

2

8, melyben tudatta, hogy az öreg prédikátor halálával a grófné eltiltotta „Mesterjeket a szolgálattúl, magokat a templomban való járástul, temetésiül, kereszteléstül, annyival inkább más Predicátor bé helyheztetéstűl, sőt még az meg hólt Predicatorjokat magok által lejendő eltemettetéstül is." Kéri ágensét, hogy „eleibe tessék kerülni" a grófnőnek, s juttasson el egy vallásgyakorlás megerősítését kérő beadványt az uralkodóhoz.

2

9 A gödöllői lakosok is megszerkesztették a maguk beadványát uralkodójukhoz, amelyben kérték vallásuk szabad gyakorlását, a prédikátortartást, mivel azt földesúrnőjük gátolta.

3

0 Giczei János lelkész az események elfajulásától, a bosszútól tartott, amiért félelmében visszatért régi állomáshelyére. Az elhunyt prédikátor megüresedett helyének betöltésére nyilván ezután annak fiát, iíj. Váradi Istvánt szemelte ki a gyülekezet, ám ő igyekezett elhárítani a felkérést. Prédikátortársának írta, „hogy miólta valamenynyire tudtam eszmélkedni, és a Gödöllei Predikátorságnak allapattyára meggondolni: mindenkor idegen voltam, és féltem a Gödöllei Predikátorságtúl. Itten sokszor az edes b. e. Atyámnak Nagy Méltóságokkal a Psüpökökkel és más Nagy pap Urakkal Szembe kellett lenni, ezenktül sokszor ostromoltatott, magátúl a M. Groffnétúl is nem egy-két izben, ezeken kívül a kaptalantúl sok izben méltatlanul imperaltatott, a körül belől s ittvaló Papoktúl is és Tisztektül (...) Mind ezekre ollyannak kell itt lenni a Prédikátornak, a kinek nem tsak elégséges tudománya (...), hanem kiváló bátorsága legyen."

31 Időközben 1775. augusztus 29-én Beleznay Miklós újabb levelet írt az ágenshez, amelyben arról értesítette, hogy Grassalkovich grófné nem fogadta el az új gödöllői prédikátort, bár az kötelességében eljár, működik. Tudósítja továbbá, annak ellenére, hogy a grófnő plébánossal szándékozott eltemetni az elhalt prédikátort, a végtisztességet mégis református lelkészek adták meg. Az uralkodóhoz való fordulással annál is sürgetőbb lett, mivel „A Grófné a maga Instanciáját Stafétán Bécsben fel küldötte olly véggel, hogy a templomot el vétethesse." Lényege az volt, kéri Ő Felségét, hogy kegyelmesen engedné meg, hogy a meghalt prédikátor helyébe plebánust lehessen alkalmazni, 24 Uo. 11:336-337. p. 25 Uo. 11:337. Adatai ifj. Váradi Istvánnak Lukácsi István péceli prédikátorhoz írott, 1775. augusztus 25-i keltezésű leveléből származnak. Lelőhelye: Archívum Agentiale B/1., G/I: 253-254. p. 26 Archívum Agentiale B/l., G/I: 253-254. p. 27 Archívum Agentiale B/l., G/I: 251-252. p. 28 A protestáns gyülekezeteket a bécsi udvarban hivatalosan képviselő megbízott. 29 Archívum Agentiale B/l., G/l: 251-252. p. 30 Archívum Agentiale B/l., G/I: 233-236. p. 31 Itj. Váradi István 1775. augusztus 26-án Gödöllőn keltezett levele Lukácsi István péceli lelkészhez. Ráday család levéltára, 1120. sz.