G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI
396 77 hogy valahányszor egy úri-leány-féle a legkisebb figyelemre méltatta, azon nyomban beleszeretett. Ez a lélek-, ha ugyan nem társadalomtani magyarázata Csapó Etelka, Sass Erzsi és Mednyánszky Berta iránt való eleve reménytelenségre ítélt, esengő szerelmeinek..." 11 7 Amikor Kéry Gyula 1901 decemberében Pozsonyban a Konvent utca 4-es számú ház első emeletén meglátogatta a 78 éves Mednyánszky Bertát, az úgy emlékezett, hogy gödöllői találkozásaik alkalmával Petőfi szótlan, ábrándozó és hallgatag volt. 11 8 Ezt erősítik meg a versek is: „Meg ne ítélj a találkozásról, / Mely közöttünk a legelső volt! / Mint magát ekkor viselte nyelvem: / Az nem mindig olyan néma, holt." (Meg ne ítélj...) „Lyányka, mikor úgy együtt sétáltunk,/ Én nem szóltam és te hallgattál." (Lyányka, mikor. ..) Nem csoda hát, ha Bertát meglepte a költő leánykérő gesztusa. „A Szerelem gyöngyeivel azért akadt meg a kritika, mert bedőlve a verscímeknek, a szerelmet kereste bennük. Az van ott legkevesebb" - írta Illyés Gyula. 11 9 A szerelemnél erősebb a szerelemvágy ezekben a versekben, amelynek a megfogalmazását Berta váltotta ki a költőből. Az „üdvem gyöngyvirága", „hazám nemtője", „szép csillagom", „aranyba foglalt drágakő" és egyéb közhelyes metaforákkal felcicomázott múzsa csak ürügy arra, hogy a költő sajátmagáról és érzelmeiről írhasson. A Fa leszek, ha... kezdetű vers folklorizálódott leginkább e „híg anyagú cyklus" 12 0 darabjai közül. A verseskötet egy példányát Petőfi elküldte Bertának, beletéve azt a nemzetiszín szalaggal átkötött, lepréselt virágcsokrot, melyet egyik sétájuk alkalmával a lánytól kapott a költő. Ma Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Petőfi-kiállításán hirdeti ez a csokor a gödöllői Mednyánszky Bertával szövődő szerelem szép emlékét. A második felvidéki útja során írt, 1847. május 13-i levelében már csak édes-bús emlékezéssel tesz említést a nem is oly régi szerelmi epizódról: „Kerepesen túl Gödöllőt értük, hol az a szőke leányka lakik, kihez sok, sok verset írtam. Használtam az alkalmat, míg a gyorsszekér elé új lovakat fogtak, leszálltam s a múlt tarka emlékeitől környezve mentem ... a fogadóba, s megreggeliztem." Nemcsak tárgyak őrzik a nagy költő emlékét, de a folklór is terjeszti kultuszát, ami ráadásul nem elégedett meg csak Petőfivel, Rózsa Sándort is a költő társaságában tudta. 1947-ben a 77 éves Szombat Lajos így idézte fel Petőfi 1843-as gödöllői tartózkodását: „...Petőfi indult, hogy mén Gödöllőre. Rózsa Sándor meg akarta látogatni, de Petőfi intette, hogy akkor elfoghatják. De egyszer mégis eljött, este tizenegykor kopogott az ablakán. Petőfi már várta. Öregapám ott feküdt a gangon apámmal, a kocsi meg ott állt az udvaron, ahogy behordták este a takarmányt. Azt kérdi öregapámtól Rózsa: van-e kasza a kocsiban? Öregapám mondja, hogy nincs. Rózsa meg azt mondta: - Akkor odakötöm a lovamat. Borozgattak együtt, mikor elfogyott, fölkeltették János bácsit, hogy hozzon bort. Aztán Rózsa Sándor fölpattant a lóra és elment." 12 1 Gödöllőn utcát, teret neveztek el Petőfiről, egy általános iskola, a Művelődési Köz117 HATVANY L. 1955.1. 5. p. 118 KÉRY Gy. 1908. 67. p. 119 ILLYÉS Gy. 1963. 224. p. 120 HORVÁTH J. 1822. 156. p. 39582*1 121 DÉGHL. 1952.150-151. pp.
