G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI

395 egyformán fogadtatott s a boldog egyszerűségben mindenki honosnak érezte magát."

115 így volt ezzel Petőfi is, aki Erdélyi Ferencék házában ismerkedett meg Mednyánszky Bertával 1845. augusztus 10. körül. A lány édesapját, Mednyánszky Jánost Grassalkovich (III.) Antal özvegye, Esterházy Leopoldina 1841 decemberében nevezte ki jószágkormányzónak, de már korábban is Gödöllőn szolgált uradalmi intézőként. A hercegné meghagyta az inspektori titulusát, de a fizetését felemelte 200 pengőforinttal.

11

6 1843-ban, Petőfi első gödöllői tartózkodása idején azonban még nem találkozott a költő és Berta. A református lelkészéknél kétszer-háromszor találkozhatott a két fiatal, alig ismerték egymást, sétáltak, beszélgettek, a költő felolvasta a verseit. Petőfi e rövid ismeretség után beleszeretett a lányba, és Pestre visszatérve levélben megkérte a kezét. A leánykérő levél címzettje az édesapa volt, aki azonban ugyancsak levélben visszautasította a költőt, azzal indokolva döntését, hogy „színésznek, poétának nem adom a lányom". A szerelem gyümölcse egy 39 versből álló ciklus lett, melyet már 1845 októberében ki is adott Emich Gusztáv Szerelem gyöngyei címmel. A versek nagy részét Szalkszentmártonban írta a költő, egy költemény azonban Gödöllőn született, magán hordozva a személyes találkozás emlékét, a hatalmas parkkal körülvett Grassalkovichkastély konkrét helyszínének nyomait: Ablakodból hogyha... Ablakodból hogyha kitekintesz: Kertet látsz csak, kertet és eget. (Adja isten, hogy legyen hasonló E látmányhoz teljes életed!) Képzelem: mily boldog vagy, leányka, Hogy körűled ilyen kert virít. Jaj, de e kert sokkal boldogabb még, Mert beléje néznek szemeid. Gödöllő, 1845. augusztus A Petőfivel egyidős Bertáról a versek alapján csak annyi derül ki, hogy szőke volt és kék szemű. S milyen volt a szerelmes poéta? Hatvany Lajos nem a megszokott, idealizált képet festi a költőről: „...a kiugró pofacsontú, sárgás arcbőrű, kiálló szemfogú Petőfi korántsem volt hódító jelenség, Prielle Kornélia lehetett az utolsó megmondhatója, hogy az ifjú ember, kinek öltönye elhanyagolt, körme, haja ápolatlan, kinek orrhangja sem volt vonzó, legkevésbé sem hasonlított a költő-ideálhoz, amelyet honunk szebblelkű asszonyainak és leányainak ábrándjai festettek maguk elé. Szegény Petőfi oly ritkán került jó társaságba, 115 Sz. n.: Emlékkövek. 1. Erdélyi Ferencz... I. h. 47-48. pp. 116 Gödöllői História Domus. I. 81. p.