G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI

369 Számos példa mutatja, hogy a nemesírók mennyire lenézték az általuk is művelt irodalmat. Bornemissza János Hunyad megyei főispán Estvéli időtöltésnek tekintette a tollforgatást, ilyen címen adta ki kötetét 1777-ben Kolozsvárott. Teleki Ádám azzal bocsátotta útjára Corneille C/djének első magyar fordítását (Czid, Kolozsvár, 1772), hogy nem sajnálja fáradságát, mert „egyéb dolgaimtól való üres óráimban időmet legalább haszontalanul nem töltöttem". Gvadányi József, az ismert testőríró egyik kötetének címe: Unalmas órákban, vagyis a téli hosszú estvéken való idő töltés (1795). Jellemző gesztus, hogy idős Ráday Gedeon kéziratban maradt verseinek nagy részét űa, ifj. Ráday Gedeon elégette, mert szégyellte apjának főnemeshez méltatlan kedvtelését. Az ugyancsak testőríró Bessenyei György vegyes írásokat tartalmazó kötete A holmi címmel jelent meg 1779-ben Bécsben. Báró Orczy Lőrinc, aki egyébként 1743-tól a Grassalkovich-féle önkéntes huszárok kapitányaként részt vett az örökösödési, majd a hétéves háborúban, ő is unaloműző, kellemes elfoglaltságnak tartotta a versírást: „Ne rothadnék én is álmos henyeségben". Azzal büszkélkedett, hogy verseit tudós erőfeszitések nélkül szerezte: Mondd meg, a szerzőnek nem főtt feje ebben. Nem törődött rajta sokáig veleje Házi gondtartásban lopva vett ideje Szült csak midőn bútól üresült elméje. Az irodalmon, a megjelentetett könyveken belül is különválasztották a tudományos műveket és a szépirodalmat. A szépirodalmat alacsonyabb rendű szellemi terméknek tartották, olyannak, ami mellékes, csupán a szórakoztatást és gyönyörködtetést szolgálja. Csak azt tekintették fontosnak, ami a tudomány szempontjából érték. Grassalkovich Antal grófnál az írásbeliség csak a hivatalos levelezésekben, jelentésekben, építési tervek véleményezésében, határperes akták kiállításában nyilvánult meg. írt naplót (diarium) latinul 1744-ben háborús élményeiről, de azt nem publikálásra szánta: Diarium itineris mei in egressu et operationibus insurrectionalis militiae Hungaricae extra regnumA Beteges és unalmas gondolatai című munka viszont kifejezetten a közlés szándékával íródott. Ez már a mű teljes címében is kifejeződik: Gyaraki G. Grassalkovits Antal Magyar-országi Felséges Kamara Tanátsossának Beteges és Unalmas Gondolati, Mellyeket A Magyar nyelv tudomány-Szeretőjének, Hazája Reménységének és Királlyá nyugodalmának Felajánlott. A szerző reméli, hogy könyve hazája fejlődésére szolgál majd. A tudatos publikálás szándékát mutatja „Az Olvasóhoz" című bevezető szöveg is: „A könyveknek és az embereknek abban egy lévén a Sorsok, hogy mindeneknek nem tettzhetnek, ezen unalmas gondolatok is mást nem remélhetnek. De mivel beteges ember betegeskedésének gyümöltsei, úgy tettzik, mindenkoron inkább szánakodásra mint-sem rágalmazásra méltók lesznek." Ebben az előszóban is a nemesi irodalomszemlélet fejeződik ki, mintegy bocsánatot kér azért, hogy irodalmi mű írására 31 ZÁVODSZKYL. 1931.73. p.